Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Salamin Pál: Tanulmány a hazai belvízrendezésről

Tanulmány a hazai belvízrendezésről 113 A magyarországi karsztvizek előfordulási helyei legszembetűnőbbek a dunántúli középhegységben. Mint a részletes kutatások kimutatták, a Bakony, Vértes, Gerecse és a Mecsek hegység szegélyein mindenütt fellépnek és kisebb-nagyobb mértékben termőterületeket árasztanak el. Azok a területek, ahol a belvízkárokat legnagyobb részt karsztvizek okozzák, a Dunántúlon kb. 22—25.000 kat. holdra tehetők. A 11. és 12: ábrán mellékelve közöljük az időnkint újabb kárt szenvedő területek egy részét. Ezeknek a vizeknek a részletes feltárása megtörtént, és a víztükör valószínű elhelyezkedése és a források vízszolgáltatása ismert: a) karsztvizek víztükre a 94 m A. f.-től 305 m A. f. magasságok között változik; b) a vízmennyiség értéke 0-tól 1 m

3/sec ingadozású, amely felső határ azonban egy kiragadott vidék több forrásának összesített értékét jelenti. A dunántúli középhegységen kívül az ország számos más helyén is előfordulnak karsztvizek. Ezek feltárása még nem befejezett munka és így csak egy-két ismertebb előfordulást említünk meg: a borsodi Bükkben (Bélapátfalva, Monosbél, Szilvásvárad, Görömbölytapolca és Egerfelnémet), a gömöri Bükkben (Jolsva és Lévárt); a bihari Rézhegységben (Élesd és Rév) és a szilágysági Meszes hegységben. A belvízkárok külső okaihoz járultak a hasznos tározó terek hiánya. A Tiszántúlon a rossz vízgazdálkodású talajok és a talajfagy erősen növelték a felszíni vizek mennyiségét. Az egész magyar Alföldön a talajvíznek szokatlan magas állása, mely 5—6 év alatti állandó emelkedés eredménye, a talajvízben tározható vizeket igen sok helyen 0-ra szorította le. A nyilt vízfolyások és tavak hasznos tározó tere a Kárpátokból érkező nagy vízmennyiségekkel volt telítve, mely vízmennyiségeket nem csökkentették hegyvidéki tározással. Ezen felsorolt okok következtében léptek fel és lépnek fel a jövőben is hazánkban a belvizek, melynek legnagyobb része (kb. 70%-a) felületi jellegű belvíz (felületi és nyilt jellegű vizekből), kisebb része csapadék jellegű (10%) és földalatti jellegű (17%) és legkisebb része karsztos jellegű. Mi idézte elő, hogy ezek az okok oly súlyos károkra vezettek, hiszen a tökéletes belvízrendezés alkalmazásával megelőzhetők lettek volna? Igen, a tökéletes belvízrendezéssel valóban kiküszöbölhetők lettek volna, csak ennek bevezetésére nem kerülhetett sor, mert csak a legutóbbi idők vízgazdálkodási kísérletei tették lehetővé e rendszer kiépítését. A magyarországi víztelenítési munkák alapját tehát csak a levezető belvízrendezés képezhette és a valóságban annak legszűkebb értelmezése, a felületi vizek elvezetése képezte. Ez a vízrendezés azonban több okból 8