Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Salamin Pál: Tanulmány a hazai belvízrendezésről

114 Salami n Pál messze maradt attól a határtól, amelytől kezdve a további kiépítés kiszárítást, sivatagosítást jelentett volna, tehát amely határtól kezdve a tározó rendszer kiépítése nélküli levezető rendszer súlyos hibát jelentett volna. (A tározó rendszer így is erősen éreztette hiányát, de az ok nem a levezető rendszer túlzott kiépítése volt, hanem a természeti adottságok.) A levezető rendszer kiépítésének elmaradottsága többek között a következő okoknak köszönheti létrejöttét: 1. Egyrészt a mult század csatornázási és folyószabályozási munkái azt a téves hitet keltették a magyar társadalom számos rétegében, hogy a szakemberek kiszárították, elsivatagosították az Alföldet cs ez a felfogás még a legutóbbi időkben is gyakran jelentkezett. (Hasonló jelenséget figyelhetünk meg Németországban is.) Az éghajlati adottságokért ezzel a belvízlevezetést kifejleszteni akaró mérnököt okolták és a nagy nyilvánosság, a sajtó és a képviselőház útján megakadályozták vagy nem segítették elő kellő mértékben, hogy olyan hitelekhez jusson, melyek felhasználásával a megkezdett munkát folytathassa. Hiányzott tehát az anyagi keret és ellenkező hangulat vagy lekicsinylő bírálat kísérte a szakember munkáját országszerte. 2. Másrészt a vizimunkálatokat végző mérnök oly kevés segéderővel rendelkezett — ami nagyrészt szintén a kis anyagi keretnek tudható be — és annyi új feladattal bízták meg, hogy a valóságban kultúrmérnöki tevékenységet alig folytathatott. Akinek módjában van betekintést nyerni pl. a kultúrmérnöki munkakörbe, mely a pénztárkezeléstől, rajzok kihúzásától, legegyszerűbb kitűzési munkáktól, akták intézésétől kezdve számtalan nem műszaki feladatot tartalmaz, könnyen megérheti, hogy a kultúrmérnökség hőskorától, Kvassay korától eltekintve műszaki és mezőgazdasági szempontból olyan nagy teljesítményt nem mutathatott fel, hogy a mai helyzetet megelőzhette volna. A belvízrendszer tökéletesítésével nem foglalkozhatott és még kevésbé jutott ideje ahhoz, hogy kiharcolja ennek keresztül vitelét a társadalmi előítélettel, és nem műszaki képzettségű politikai vezetők esetleges más nézeteivel szemben. 3. Hozzájárult még a fenti okokhoz az is, hogy a tökéletes belvízrendezés kiépítését — mint említettük — csak a legutóbbi idők vízgazdálkodási kísérletei világították meg oly mértékben, hogy a gyakorlati mérnök támaszkodhatik rá s így nemcsak egészséges ösztönére hivatkozhatik az előítéletek elleni harcban. A levezető rendszer tehát nem nyert kellő mértékű kiépítést, pedig a felületi vizek levezetése még magában is nagy eredményre vezetett volna a szélsőségesen nedves esztendőkben, ha közel tökéletes lett