Hidrológiai Közlöny 1941 (21. évfolyam)
Schréter Zoltán dr.: A csízi sós, jódos, brómos gyógyvíz hidrogeológiai viszonyai
94 Schréter Zoltán amelyek fölé a magasabb dombtetőkön a pleisztocén kavics és e fölé a pleisztocén lösz telepszik. 1898-ban Böckh Hugó emlékszik meg Csízfürdőről, illetőleg az itten gyűjtött kövületekről. Böckh leírja (2. 354. old.), hogy Glosz Arthur Csízről származó kövületanyagot ajándékozott a m. kir. Földtani Intézetnek, amelyben ő a következő fajok jelenlétét állapította meg: Pseudamusium oblongum PHIL., (15 drb.), Ficula condiia BRONGT., Aturi aturi BAST., Schizaster laubei R. HOERN. Ezenkívül felemlíti még több, meg nem határozott lucina, teliina és egy kisebb pholadomya faj, több magános korall, két lamna (cápaféle) fog és végül számos növényi maradvány előfordulását is. Ezek a kövületek kétségkívül a Csízen kevéssel előbb lemélyített „Hygiaea" kút ásásakor kerültek elő. Erre vall Sassy János dr.nak Csízfürdőt ismertető közleménye (3.) 12. oldalának alján olvasható megjegyzés. Ez a következőképpen hangzik: „Ezen rétegben a Hygiaea kút ásása alkalmával azon repedés szélén, ahonnét a forrás fakad, erősen a talajba beékelődve két fogat találtak, amelyek valamely ősvilági állattól származnak, közelebbi meghatározásuk azonban eddigelé nem sikerült." Ez a két fog kétségkívül azonos a Böckh H. által említett két lamna foggal. A többi kövület is csak innét kerülhetett elő. Böckh Hugó a Csíz vidékén és a közeli Serényifalva (régebben: Málé) vidékén előforduló képződményeket az alsó miocén schlier-rel azonosítja s a bennük talált kövületeket — elsősorban a nagyobb számban lelt amussiumokat — az ottnangi schlier kövületeivel párhuzamosítja. A földtani kormegállapítás azonban nem helytálló, mivel Csíz környékén, valamint a Rima és Sajó folyók medencéjének eme részében nem az alsó miocén apóka* (schlier) van jelen, hanem a jóval idősebb középső oligocén kori (rupeli emeletbeli) kőzettanilag hasonló kifejlődésü rétegcsoport. A nagy egyformaság miatt, abban a hiszemben, hogy a széntelepes rétegcsoport fedőjéről van szó, 1911-ben Serényifalva (Málé) mellett 516 m. mély fúrást mélyítettek le, az alsó miocén széntelepek felkutatása céljából (1. Papp K.: A magyar bírod, vasérc és kőszén készlete. 1916. Budapest, 801. old.); természetesen eredménytelenül. A Böckh H. által felsorolt Pseudamusium oblongum PHIL, sima pec. ten faj nem egyéb, mint az Amussium corneum SOU 7., amely már a priabonai emeletbeli mészköveinkben is elég gyakori, azután a Tarna-Sajó medence középső oligocénjének legfelső részében igen elterjedt alak, (Alsószuha, Serényifalva, Arló, Szentdomonkos, Pétervására, Mátraballa, * Az apóka elnevezést Schafarzik; Ferenc ajánlotta, a schlier név helyett, az tiralkodólag csillámos, homokos agyagból álló rétegcsoport megjelölésére. Az apóka éppen olyan népies elnevezés, mint Ausztriában a schlier.
