Hidrológiai Közlöny 1941 (21. évfolyam)

Szádeczky-Kardoss Elemér dr.: A Dunántúli-középhegység karsztvizének néhány problémájáról

A Dunántúli-Középhegység karsztvizének néhány problémájáról ti9 dehidrációs hozzákeveredések uralkodnak. Csak ezeket a hőforrásokat gondolom „mélységi vizek" néven a triászvizektől elkülönitendőknek. Kevert juvenilis jellegű források közvetlenül fiatal erupciós területeink közelében is vannak. Ezek azonban peremi nagy törések nélkül nem hőforrások, hanem hideg vizüek. (Ez is mutatja, hogy hévforrásaink magas hűmérséke nem a közvetlen juvenilis hatás eredménye.) Ilyenek pl. a kékkúti Theodora forrás, a balatonfüredi szénsavas források, etc. Ezek posztvulkánikus moféttás hatást árulnak el magas C0

2 tartalmukkal. Vannak azonban a Dunántúlon kívüli középhegységi területeinken más, pl. szolf itárás jellegű, kéndús, juvenilis kevertforrásaink is (33.). 6. A triászvíz hatásai a környező síkvidékre. Felsorolt karsztvíztükör-adatainkból kitűnik, hogy a tükörmagasságok a Dunántúli Középhegység két végén er-ősen lesűlyednek. Nem férhet kétség hozzá, hogy a tükör északi végi lesülyedése a Dunának, deli végén észlelhető lesülyedése a Balatonnak a karsztvizrezervoárra gyakorolt megcsapoló hatásával áll kapcsolatban. Látni fogjuk azonban, hogy e két poláris helyzetű főmegcsapoláson kívül köröskörül, végig is észlelhető gyengébb megcsapolás a peremi dombos és sík területeken és ez egy a Középhegységet körülvevő sajátságos láp-koszorúban nyilvánul meg. Vizsgáljuk először a triászvíz déli, Balaton-tavi megcsapolását. A megcsapolás vonala nem terjed ki a Középhegységnek a Balatonnal szomszédos egész Balatonfelvidéki, zalai parti részére, hanem csak annakDNy-i végződésére, a Keszthelyi hegységre korlátozódik. A fő-megcsapolási vonal a Keszthelyi-hegység déli és keleti peremein halad Hévvíztől Tapolca vidékéig. A triászvíz főrezervoárja ugyanis, mint láttuk, az összefüggő fődolomitterület és ez a Keszthely-hegységnél kerül közvetlen érintkezésbe a vidék legmélyebb bevágásával, a Balatonnal ill. ennek kiágazásával, a Tapolcai öböllel. Ezért a veszprémi tábla vidékén még mindenütt kb. 190— 200 m magas triászvíztükör Tapolcánál hirtelen 130 m alá sülyed és a Keszthelyi-hegység keleti és déli peremein kb. 120 m-es átlagmagasságot ér el. (A Balaton tükre kb. 105 m.) Nem fogadható tehát el az az elterjedt vélemény, hogy a Keszthelyihegység a Balaton táplálásában jelentéktelen szerepű lenne. (54.) Látni fogjuk, hogy a Zala-folyó, amely egymaga a balatoni hozzáfolyásoknak nedves időben kb. egyharmadát, csapadékszegény időben pedig majdnem a felét szolgáltatja, végeredményben szintén a triászvizekből kapja víztömegének egy részét. Részben ezért van, hogy a Zala sem nagyon szélsőséges vízjárású. Sőt a tovább ÉNy-ra eredő balatonfelvidéki folyók egyrésze is a triászvízből nyeri vízmennyiségének egy hányadát. Ilyen pl. a Balaton-