Hidrológiai Közlöny 1941 (21. évfolyam)

Szádeczky-Kardoss Elemér dr.: A Dunántúli-középhegység karsztvizének néhány problémájáról

80 Dr. Szádeczky-Kardoss Elemér Táblázatunk szerint a langyosvizü (10—14°-os) triászvizek alaptípusára kb. 0.5 (0.3—0.7) g/l összes szilárd maradék, 0.07—0.11 g/l Ca, 0.03—0.05 g/l körüli Mg, s így 2,5 körüli (2.1—2.7) Ca : Mg arány, az anionok közt a hidrocarbonát uralkodása és a csekély Cl és S0

4 mennyiség (S()

4 0.05—0.07 g/l körül) jellemző. E vizek rendszerint tehát gyenge aktivitású tiszta földes bikarbonátos egyszerű hévizek. A hőmérsék további növekedésével rendszerint a víz összetétele is változik. Erre mutatnak pl. a budapesti 40—70°-os vizek elemzési adatai. Ezeknél a hőmérsék növekedésével nemcsak a szilárd maradék összmennyisége, hanem főleg a klór-, szilikát- és a kalcium-ionok mennyiségenövekedik s így a Ca:Mg arány is nő. Mindez azonban Weszelszky, Papp Ferenc és Horusitzky Henrik felfogásának (62, 33, 34, 19) megfelelően elsősorban annak lehet a következménye, hogy e legmelegebb vizek máirészben a triász alatti fillit-perm-konglomerát, stb. csoportból és eruptívumokból származnak. E vizek tehát már nem, ill. nem tipikus triászvizek, amint arra a következő fejezetben visszatérünk. Triászvizeink alaptípusára különösen a viszonylag magas magnéziumtartalom látszik jellemzőnek sok más karsztvizével szemben. Triászvizeinkben ugyanis a Mg mennyisége rendszerint 0.03—0.05 g/l körül mozog, míg pl. az Aggteleki-barlang vizeiben csak 0.002 —0.012 g/l, az egri hőforrások vizében pedig csak 0.0072 g/l Mg van. A középhegységi fiatalabb, (pl. felsőeocén) karsztvizek pedig a triászvíznél lágyabbak és kevesebb szilárd maradékot, Ca-t, Mg-t tartalmaznak (1. a II. táblázatot). 2. Oldhatósági viszonyok, „öskarsztvíz"-kérdés. Gorup-Besanez vizsgálatai szerint a dolomitból a Ca és Mg egyenértékű mennyiségben oldódik ki (16). Az újabb vizsgálatok is megerősítik, legalább is alacsonyabb C0

2-tenziókra nézve a dolomit eme kongruens oldódását (7. p. 130—131.). Triászvizeinkben oldott Ca és Mg mennyiség, (középértékben 0.085 g/l Ca és 0.035 g/l Mg) 0.265 g/l dolomit és ezenfelül 0.067 g/l mészkő feloldásának felel meg. Tehát triászvizeinkben 1 rész dolomitra 0.48 rész mészkő feloldása esett, ha feltételezzük, hogy semmi más nem oldódott és hozzákeveredések sem változtattak a víz összetételén. Ha áttekintünk a kalcit és dolomit oldódására vonatkozó adatokon (lásd a III. táblázatot), úgy fel kell tételeznünk, hogy triászvizeink kb. telítve vannak kalcitra, ill. dolomitra, egy viszonylag magas C0

2-résznyomáson. Ez a résznyomás a közönséges levegővel, sőt a talajlevegővel egyensúlyban levő víz C0

2-tenziójánál magasabbnak adódik. (Az alábbi oldhatósági táblázatnak a kalcit mennyiségeiből 40% esik a Ca ionra, a dolomit-mennyiségéből pedig 21.7% a Ca, és 13.2% a Mg-ionra!) A triászvízben tehát mélységi (juvenilis?) C0

2-gyarapodás tételezhető fel. Minthogy az oldhatóságot más oldott társak is befolyásolják, a C0

2-ten-