Hidrológiai Közlöny 1941 (21. évfolyam)

Szádeczky-Kardoss Elemér dr.: A Dunántúli-középhegység karsztvizének néhány problémájáról

A Dunántúli-Középhegység karsztvizének néhány problémájáról ti9 hgy a kb. 200 m-es magasság itt a karsztvíztiikröt jelöli, mint arra újabban ifj. Noszky is rámutatott (32). Azt látjuk tehát, hogy a Déli-Bakonyban mindenütt ugyanazon 190— 225 m körüli magasságban van a karsztviztükör az összefüggő fődolomitkomplexumban, bárha a fődolomit 500 m-es magasságot is elér. E jelenségre legtermészetesebb magyarázatként az összefüggő karsztvízszint feltételezése kínálkozik. Ilyenmódon pedig a Keszthelyi-hegység Ny-i peremétől a Déli Bakony É-i és K-i pereméig egy hatalmas egységes, összefüggő triászvíz-rezervoár adódna ki. Ha a Séd mentén a Balaton fűzfői sarkához kanyarodunk, úgy összefüggő karsztvízszint esetében a víztükörnek lesűlyedését várhatjuk a Balaton-tavi megcsapolás miatt. Az e részen rendelkezésre álló adatok valóban mélyebb helyzetű tükörre mutatnak: A papkeszii medencében ugyanis a karsztvíztükör triász-dolomitban Ferenczi és Rakusz vizsgálatai szerint 146—147 m-ben fekszik (lásd Pávai-Vajna és Maros, 38. p. 480.). Fűzfő vidékén pedig Vendl Aladár vizsgálatai szerint a campili dolomitból fakadó bővizű fúrások víztükre kb. 155—160 m-ig emelkedhetik fel a kőzetben (56. p. 107.). — Kérdéses azonban, hogy összefüggnek-e ennek a vidéknek triászvizei a veszprémi tábla vizeivel. Közbetelepülnek ugyanis a mélyebb-triász csoportnak részben át nem eresztő rétegei is. Viszont elégséges csak egyetlen vízvezető haránttörés, hogy az összeköttetés előálljon és éppen a Séd-völgynek a két terület közti szakasza mentén tagadhatatlan lehetősége van a hidrológiai összeköttetésnek. Különböző kisebb, elkülönült, részben magasabban is fekvő triászvízrezervoárok találhatók a Balatonfelvidék középső szakaszán. Ezeket a veszprémi tábla karsztvízétől a mélyebb-triász csoport részben át nem eresztő rétegeinek kiemelkedése választja el. Egy ilyen magasabban fekvő, önálló triászvíz-medencét tételezhetünk fel a Balatonfüred község és Felsőörs mellett ÉNy-ra húzódó fődolomit-vonulatban. Ezt csapolja meg kb. 240 m magasságban a lovasi Királykút a raibli márga és a fedő fődolomit határán fakadó átbukó forrásként (29. p. 128, 74. ábra), továbbá a hasonló magasságban (235 m) fakadó csopaki nosztori major mögötti kút, valamint az arácsi Koloska-völgy felső részének forrásai. A Bakony ÉNy-i részéről kevés adatunk van. A karsztvíztükör (vagy tükrök) a magas-bakonyi részben talán túlnyomóan a völgybevágódások által sem elérhető mélységben fekszik. A hegység peremén a karsztvíz itt is sorozatos források alakjában kerül a felszínre. Ilyenek a Pápakovácsi melletti ú. n. attyai források, továbbá a nagy vízbőségü tapolcafői források s talán az egykori ugodi fürdő (1. Dornyay, 3) forrása is. Mindezek közel egyező, kb. 180 m-es magasságban fakadnak: Attya 175 m, Tapolcafő kb. 180 m, Ugod kb. 185 m. A tapolcafői források