Hidrológiai Közlöny 1941 (21. évfolyam)

Vendl Miklós dr.: Elektromos triászvíz-kutatás Dorogon

62 Vendl Miklós röl, árkokról), fővetőkről, hogy tájékoztat, az igen valószínű. Nagy előnye feltétlenül, hogy közvetlen mélységi -adatot ad. A nagy vetőkkel kapcsolatos vizes övek, vízjáratok felderítésére vonatkozó kívánság vetette fel pontosabban azt a feljebb már említett gondolatot, hogy elektromos kutatómódszerrel nem lehetne-e ezeket kitapogatni. A Műegyetem fizikai tanszékének Wenner-féle berendezése állott e célból rendelkezésre. A Wenner-jéle módszer a q közepes fajlagos ellenállás mérésén alapul. (Ismertetését ugyanebben a kötetben Pogány professzor adja: Vízkutatásra felhasználható geofizikai módszerekről c. értekezésében.) Kiváló alkalom adódott e módszer értékének kivizsgálására akkor, amidőn a dorogi Reimann-akna „F" mezejében a +8 m-es szinten egy nagy, kb. 110 m függőleges ugrómagasságú, nagyjában ÉNy. csapású és kb. 60°-kal DNy felé vető vetődés mellett 4600 l/min. vízbetörés következett be. A vető természetesen a triászmészkövet a művelés alatt álló széntelep mellé hozta. (A vízbetörések a vető mentén általában igen veszélyesek lehetnek, mert a védő feküagyagok elvonszolódva elvékonyodnak vagy teljesen hiányozhatnak is.) A mérések lefolyásáról, számértékeiről Pogány professzor idézett dolgozata tájékoztat, én csak a módszer értékéről, a vele elérhető eredményekről óhajtok még, mint geológus, egy-két szót szólni. Az átmért terület (lásd az 1. ábrát) földtani felépítéséről a Reimannakna szelvénye, a terület földtani térképe és leírása,

7 valamint a szóbanforgó terület kutatófúrásai (az 1. ábrán a 4, 5, 6. sz. fúrások) tájékoztatnak. A felszínitől lefelé haladva következő rétegsorrend adható meg: Mintegy 8 m vastag löszös üledék után következnek a felső oligocén, az eocén, a paleocén képződményei s végül a triászmészkő. A felső oligocén-eocénhatárt nagyjában a felső oligocén széntelep tájékán adhatjuk meg. Az eocén-paleocén rétegsor vastagságát a mérési mezőben a fúrások adatai alapján mintegy 35—80 m-re tehetjük, még pedig az elvetés irányában adódik a nagyobb vastagság (elvonszolódáshatás, továbbá az infraoligocén denudáció hatása a gyaníthatóan a felsőoligocén előtt már részben kialakult vetőn). A felsőoligocén rétegsor vastagsága 140—190 in közötti s természetesen az elvetés irányában vastagodik. A kőzetek elektromos ellenállásának nagyságát illetően nagy szerepű azoknak víztartalma (A talajvíz, de kapilláris víz, adhéziós víz is), mert ez mindig elektrolit, tehát aránylag jó vezető, szemben a tulajdonképeni kőzetanyaggal. (Természetesen van jóvezető kőzetanyag is, de 7 Rozlozsnik Pál, Sehr éter Zoltán és telegdí Roth Károly: Az esztergomvidéki szénterület bánya-földtarií viszonyai. A magyar királyi földtani intézet kiadványai 1922. 1—128.