Hidrológiai Közlöny 1941 (21. évfolyam)

Valtinyi László: A Szent Gellérthegy körüli források geodéziai felmérése

Dunántúl karsztvizei és a feltárás lehetősége Budapesten. Irta: Papp Ferenc dr * A Székesfőváros Vízművei a karsztvíznek a főváros ivóvízellátás szempontjából való közelebbi megismerését tűzte ki megoldandó feladatul, különös tekintettel Budapest közelebbi és távolabbi környékére. A karsztvíz a karsztosodásra kész kőzetekben geológiai korokon át felraktározódott ősi-, felszínről üregeken, hasadékokon, illetve repedéseken át leszivárgott víz, mely nem összefüggő szintben, hanem bonyolult, egymással összefüggő járatokban foglal helyet s melynek bősége sokszor felülmúlja a fedő- és fekürétegek vízböségét, hőmérséklet tekintetében pedig meghaladja a felette lévő rétegek hőfokát 5—8° C-szal melegebb, tehát 13—16° C hőmérsékletű s nem éri el a fekvő rétegekben levő víz melegét. Keménysége jóval nagyobb, mint a fedő-, illetve fekürétegek közé zárt víz keménysége. Karsztosodás jelensége a víz oldó s vájó hatásán alapul. A karsztosodás részben a víz felszíni oldó munkája következtében létrejött bemélyedések, azok összeolvadásából származó barázdák, illetve a bemélyedések továbbfejlődése folytán keletkező „lukak" alakjában észlelhető, részben pedig a földkéregmozgások következtében létrejött, felszínről mélybe hatoló repedésekből keletkezett járatok, üregek, barlangok („kavernák"). Karsztosodásra az oldatokból kivált üledékes kőzetek közül ä különböző korú mészkövek és dolomitok alkalmasak. Ezeket a különböző geológiai korokban keletkezett mészköveket, illetve dolomitokat néha egymástól vizet záró márga, illetve agyagrétegek választják el, illetve a hézagtérfogat, a kőzetek szövetváltozása olyan, hogy e miatt nem egységes a karsztvíz elhelyezkedése. A Budai hegység képződése összefügg Dunántúl kialakulásával és * Kézirat lezárult 1940 szeptember 30-án, mikor u i. a Székesfővárosi Vízmüvek Igazgatóságához juttatta el a szerző.