Hidrológiai Közlöny 1941 (21. évfolyam)

Valtinyi László: A Szent Gellérthegy körüli források geodéziai felmérése

Dunántúl karsztvizei és a feltárás lehetősége Budapesten 147miután a távolabbi környék karsztvizeiről is említést kell tenni, azzal együtt vázolom röviden ennek a területnek földtani történetét. Dunántúl legidősebb képződményeiből számottevő kiterjedésben a föld ó-korabeli, valószínűleg karbon előtti gránitelőfordulások ismeretesek. Ez a gránit a Fazekas—Boda—Mórágyi hegységben, a Velencei hegységben és átalakulva a Sopron körüli hegyvidéken jut napvilágra. Más szóval a föld ókorából a nevezett három hegyvidék, mint pillér maradt fenn, melyet csak ritkán fed el egy-egy devon, illetve még idősebb kristályos pala (Litér határában: fillit, Urhidán: fillit és porfiroid, Egyházas-Füzes, Gyepüfüzes környékén: fillit). Dunántúl váza a gránit és a vele együtt előforduló más mélységbeli eruptív kőzet. A Velencei hegység, a Fazekas—Boda—Mórágyi hegység kaolin és fluorit előfordulásai tanúsítják, hogy hévforrások törnek fel ezeken a helyeken, ezeknek a helyeknek kőzeteiben juvenilis víz keringett a múltban és feltételezhető, hogy jelenleg is azt tartalmaznak. E hegyek egykori paleozoós, pontosabban permi-kori lepusztulásából homokkövek, konglomerátok, — vizet át nem eresztő kőzetek — keletkeztek (a Mecsek hegység D-i peremén, a Bakony DK-i szélén, a Balaton partján Vörösberény és Balatonfüred-fürdő között). A föld középkorában Dunántúlt nagy kiterjedésben tenger — Thetys, a mai Földközi tenger őse — borította el, ez a tenger a Mecsek hegységben Vadász Elemér szerint 4624—6405 m, a Bakonyban id. Lóczy Lajos szerint 200—3400 m, a Gerecsében Vigh Gyula szerint 1000— 1100 m és a Buda-Pilisi hegységben Vendl Aladár szerint 1175 m vastag üledéket hagyott hátra. Az üledék legnagyobb része mészkő és dolomit, két olyan kőzet, mely igen hajlamos üregesedni és ezekben az üregekben vizet raktározni. A Dunántúl területét a föld középkorában keletkezett hegyek: a Siklósi hegység, Mecsek, Bakony, Vértes, Gerecse és Pilis-Budai hegység tagolják. E hegycsoportok mindegyike óriási közlekedő edényrendszer, karsztvíztartó és egy vidéken belül is bennük a víz különböző szintben helyezkedik el: a Siklósi hegységben: 94—96 m a tenger színe felett, a Mecsek hegységben: 180—200—220—234—295—305 mat. sz. f. a Bakony hegységben: 119—121—124—161—180 mat. sz. f. Vértes hegységben: 160—180 m a tenger színe felett Gerecse hegységben: 139-5 m a tenger színe felett Pilis-Budai hegységben: 101—132 m a tenger színe felett. E hegységek minden egyes tagja karsztosodott, de a karsztosodás mértéke a kőzet, a mozgások és a kor szerint különböző. A mészkő lényegesen könnyebben oldódik, mint a dolomit, így a