Hidrológiai Közlöny 1941 (21. évfolyam)

Moll Károly dr.: A hévízfürdői tó hőmérsékleti viszonyairól

10 Moll Károly dr. volna, ami nyilván nem volt, mert akkor nem nevezte volna el a nép „feneketlennek". Sokan a közönség köréből, de még a hivatalos fórumbeliek köréből is a talajvíz beszivárgásától féltik a hévízi tó vizének a hőmérsékletbeli állandóságát és ezért sokszor hallani azt a javaslatot, hogy betonfallal kellene a tavat e veszedelem miatt körülépíteni. Eltekintve attól, hogy olyan mély betonfalat, mely a tözegrétegen át a szilárd talajig érne, roppant körülményes lenne építeni, de még megvalósítás esetén is csak felesleges nagy kiadást jelentene és semmi egyebet, — sőt valószínű, hogy Hévíz ritka tennészetadta balneológiai adottságaiba való káros belekontárkodást jelentene. Ami katasztrofálisan képes a hévízi tó vizét lehűteni, az az árvíz. Ilyent a túlságosan csapadékos 1940. esztendőben két ízben is észlelhettünk. Ember-emlékezet óta ilyen árvízbeömlés a tóba nem volt. Az első ilyen árvíz a tavaszi hóolvadáskor, márc. 15—20-a között volt, amidőn a völgynek és a környező hegyeknek a hóléje elöntötte a hévízi völgyet, megduzzasztotta a hévízi lefolyót magába fogadó Zala folyót, mely a lefolyást is gátolta és így a völgybe szorult víz átlépte a tó természetes gátjait: a tó körül futó országutakat és összefolyt a tó vizével. Ekkor az előzőleg 30.5 fok C hőmérsékletű víz hőmérséklete lezuhant 14 fok C-ra. Az egész tó árvízszerűen zavarossá vált és vizének hőmérséke csak 10 nap múlva emelkedett vissza az előbbi hőfokra. A másik eset augusztusban volt, amikor a rendkívül sok csapadék a Zala folyó megáradásával és kiöntésével az előbb leírt folyamatot ismételte meg. Ekkor az első napokon 20 fok C alá süllyedt le a tó hőmérséklete és a körülbelül két napig tartó árvíz után is még 4—5 nap telt bele, amíg a tó vize a rendes hőfokát elérte és letisztult. Az ilyen árvíz elképzelhető, hogy milyen kiábrándító a fürdőzőkre nézve s milyen káros a fürdővállalatnak. Ezért az ellene való védekezés fontos feladat volna, ami a tó temészetes gátjainak: a tavat körülfutó országutak szintjének az emelésében állana. Utoljára hagytam a hévízi tó legfontosabb hőmérsék-önszabályozó sajátságának a tárgyalását: a hévízi tó vizének az egész különös áramlásait, mely a tószerte nagyjából egyformán tartott vízhőmérsék legfőbb titka. E vízmozgásokat éveken át tanulmányoztam és ezekről óhajtok még a mellékelt ábra irányítása mellett beszámolni. E sajátságos vízmozgások eredményezik azt, hogy ez a nagy kiterjedésű tó hidegben és melegben egyaránt alig mutat hőkülönbséget a partja és a közepe között. Mint a hőmérőzésekből láthatjuk, a 139 napi hőmérőzés az átlagos különbséget valamivel 1 fok alatt jelzi. A legnagyobb különbség a tóparti es a középi hőmérsék között 2 fok C volt. És ilvent mindössze 4 napon, á legnagyobb és tartós hidegekben (febr. 11—22) mértünk. 1.5 fok C-nyi