Hidrológiai Közlöny 1941 (21. évfolyam)

Moll Károly dr.: A hévízfürdői tó hőmérsékleti viszonyairól

A hévízfiirdöi tó hőmérsékleti viszonyairól 11 különbség a tóparti és a vízközépi hőmérsék között 23 ízben, 1 foknyi különbség 74 ízben, —0.5 foknyi pedig 35 ízben mutatkozott. A különbség nagysága a levegőhőmérséktől függ. A 0.5 foknyi különbség a meleg időszak sajátsága, amikor a víz a levegőhőmérséklet változásában nagy százalékban részesedik. Ezek az adatok, de az észlelés többi adatai is, különösen a Ievegőhőmérséknek a szerepéről mondottak, egy igen fontos tételre engednek a Hévíz hidrológiájában következtetni, arra t. i., hogy a hévízi tó vizének a högazdálkodúsa a keveredés, egyenletesség és balneológiai kihasználhatóság szempontjából a 20 fok C levegő hömérséken kezd a legoptimálisabb lenni, — amit más szóval úgy is fejezhetik ki, hogy a hévízi tó ,,biológiai" 0 pontja a 20 fok levegő hőmérséklet. A víz áramlásainál két főirányú mozgási lehet megkülönböztetni: az egyik a vízszintes, a másik a függőleges vagy ferde irányú síkban történő mozgás. A vízszintes síkban történő mozgások élesen két irányú áramlatra oszthatók: az egyik áramlat csoport a tó partjának az irányát követő észak felé haladó áramlat, mely két félkör alakú irányt mutat és a tó keleti és nyugati partja felé indul, majd északnak hajlik és e két áramlat találkozási iielyén pedig visszatérő irányba fordul. A másik áramlat csoport nagyjából ugyanilyen, de dél felé tart, tehát pont az ellenkező irányt követi. Ezt a furcsaságot: hogy a tó víztömege az áramlás szempontjából pont a tó közepén egymással ellentétes irányban ketté válik és az áramlási irányok szempontjából a tó egy éles, keletről nyugatra haladó határvonallal egy északi és egy déli félre osztható, a forrás különös talajalakulata okozza. A búvárvizsgálatok szerint ugyanis a forrás medrét nyugat felé egy meredek fal határolja, mely a víz szintje alatt tíz méternyi mélyen kezdődik és itt egy-két méterre északnak ugró homokkőpad a meredek faiból egy északfelé nyitott súgólyukszerű alakulatot formál. E meredek fal mellett a legnagyobb mélység, amit mértek, 35—36 méter volt. A búvár szerint a meredek fal temérdek apró réséből tör elő a meleg víz, legerősebben 12.5 méter mélyen a víz szintje alatt, vagyis a súgólyuk öblösségéből. Evvel szemben észak felé e 36 méternyi mélység menetesen sekélyesedik el a part, — a mai strandfürdő felé. Tehát ez az eresszel ellátott meredek fal az, ami a forrásból előtörő nagy víztömeget megakadályozza abban, hogy a víz mind a lefolyó irányába zúduljon és kényszeríti arra, hogy jobbra és balra, valamint északfelé kényszerüljön áramolni. így támad ez a sajátságos áramlás, ami egyrészt a víz hőmérsékét szabályozza, de amely a hévízi tó fenekét borító iszapot is megvédi attól, hogy az ár apránként mind a lefolyóba sodorja. Megfigyeléseim szerint négy erős, tehát aránylag'gyors és két gyengébb, lassú áramlást lehet a tóban megkülönböztetni. Az erősek közül az egyik a forrástól kelet felé, az ú. n. lótuszöböl felé tart és a part fa'f-