Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

I. FEJEZET: A mélységbeli vizek - Papp Ferenc dr.: Budapest gyógyvizei

Budapest gyógyvizei 7SJ József-hidnál a budai pillér és a part között, a pesti pillértől ÉNy-ra, a Ferenc József-híd budai részétől É-ra, az említett Schafarzik-féle szökevény forrásokon kívül 4 helyen. Az Erzsébet-hídtól É-ra, a Petőfi-térnél, a Vigadó-u.-ná, a Margithídnál, a Klotild-u.-val szemben és Péter Tivadar sorhajóhadnagy szerint, a Római-fürdő felett 1 helyen. További vizsgálat dönti majd el, hogy a most észlelt 13 hely közül melyek azok, amelyek szökevény melegforrásokat jeleznek. Mindenesetre kétségtelen, hogy a Dunaparton és a Duna medrében szökevény források fakadnak, ezek közül a Gellérthegy tövében fakadókról tudjuk, hogy hőmérsékletük 37 és 43° C meleg. Az említett'melegforrásokon kívül a főváros területén sós források is vannak, melyeknek keletkezésére ugyancsak a földtan ad elfogadható magyarázatot. A melegforrások vize jelentékenyen felmelegedve tör elő, aránylag kevés szilárd alkatrészt tartalmazva, sós forrásaink egészen más körülmények között keletkeznek: a felszínhez közel. Már az eddigi földtani vonatkozású adatok is többször utaltak arra, hogy a főváros területén az elmúlt geológiai korokban ismételten tenger borította a térszint. Tenger, melynek vize idők folyamán részben a párolgás, részben pedig a beletorkolló folyók hatalmas iszaphordaléka folytán feltöltődött. Ha az iszap nem lett volna oly jelentékeny, akkor tiszta só maradt volna vissza, miután azonban a bepárolgással egyidejűleg sok finom iszap s agyag is besodródott, így sós iszap-agyag maradt vissza. Ebbe a sós, agyagos, iszapos rétegbe a törések mentén víz szivárog, kioldja az üledékbe zárt só alkatrészeket. Egy ilyen szerencsés pont: Pestszenterzsébet, ahol v. Földváry J. és Pávai Vájna F. által javasolt helyen lefúrva 100 és 170 m mélyen olyan 24.5° C meleg, sós vizet találtak, melyben literenként 11.89 gr NaCl van. Kétségtelen, hogy ez a konyhasós víz a főváros gyógyvizeit kiegészíti s annak egyik értékes érdekessége. Míg a pestszenterzsébeti sós víz a rétegek sótartalmának egyszerű kilúgozásából ered, addig ettől egészen eltérő módon képződnek a budai oldal világszerte ismert keserűvizei. A sós víz oldás révén keletkezett, a keserűvíz pedig cserebomlás révén, azaz nem kész alkatrészeket vesz magába a víz, hanem, ahogy azt Vendl Aladár vizsgálatai végleg tisztázták, az agyagban levő ásványok elbomlásából keletkeznek a mi keserűvizeink. Az agyag u. i., mint jól tudjuk, a legkülönbözőbb ásványok finom, lisztszerű elegye. Vendl Aladár mikroszkóppal kimutatta, hogy a kiscelli agyagban — a ritkább ásványokat elhagyva — kalcit, dolomit, földpát, csillám és pirit fordulnak elő. Ezek az ásványok legtöbb esetben oly parányiak, hogy szabad szemmel nem látni őket s könnyen bomlanak. A szivárgó víz legelőször is a piritet bontja el, ekkor kénsav keletkezik, ez utóbbi a víz oldókészségét fokozza és így érthető, hogy a dolomitból,