Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)
I. FEJEZET: A mélységbeli vizek - Papp Ferenc dr.: Budapest gyógyvizei
80 Dr. Papp Ferenc csillámok egy részéből MgSO 4, a földpátokból s csillámokból, amfibolból pedig NaS0 4KS0 4 képződik. Ha a talajvíznek nincs esése, illetve a felszín alatti teknökben, laposokban tesped, akkor egyre töményebb lesz az összetétele, a Saxlehner-féle keserűvizes kutakban átlag 50 gr só van feloldva, itt évi 5000 q só távozik el a talajból, az Erzsébet sósfiirdőből Vendl Aladár becslése szerint 264 q sót emelnek ki évenként. Méltóztassék megengedni, hogy néhány észrevételt, ötletet említsek meg befejezésül, melyek elsősorban a meleg forrásokra vonatkoznak, de kiterjeszthetők többi gyógyvizeink sorsára is. Mikor a budapesti gyógyvizekről van szó, akkor első pillanatban azt hisszük, hogy jól ismerjük azokat, de ha jobban a dolgok mélyére nézünk, akkor érezzük, hogy rendszeres megfigyelések hiányzanak, nem látjuk az összefüggéseket, a változások, ingadozások okait illetőleg kétségeink vannak. Ezek ma a bizonytalanság érzését keltik fel, idővel azonban könnyen végzetesekké válhatnak. Ma csak az orvosi és a propaganda szolgálat tekinthet vissza eredményes munkára, egyébként ötletszerűség, gazdátlanság látszik sok kérdésben. A kérdés gyökeres rendezését lennék bátor sürgetni s felvetnék néhány kisebb, de ugyancsak megoldásra váró feladatot is. A források foglalása sok helyen kifogásolható, a forrásmedencék tisztítása sem történik elég gyakran; azok a források, melyek fürdőket tartanak el, megérdemelnék, hogy művész tervezze meg a kutat, mint ahogy néhány helyen ez meg is történt. Langyos és meleg forrásaink rendkívüli esetekben a vízellátás, tűzoltás céljaira is igénybe vehetők kell, hogy legyenek, ha ma kellene igénybe venni ezeket ilyen célra, még nem lennénk felkészülve erre. Régen a beteg állatok gyógyítására is felhasználták a meleg vizet, sőt külön medencét is készítettek erre a célra; ma ez nincs. De még a szegény-betegek számára építendő vagy létesítendő kórház ügye is kezdetleges állapotban van. Évenként több ezer pengő ára akváriumi halat és növényt hoztunk be külföldről, pedig igen valószínű, hogy megfelelőkép megfogva e kérdést, még mi szállíthatnánk ki külföldre. Idegenvezetőink természetrajzi ismeretei sok kívánni valót hagynak hátra, melegforrásainkról, gyógyvizeinkről pedig egyáltalában fogalmuk sincs. Hasonlókép teljes a tájékozatlanság a tanuló ifjúság körében is. A jövő útjának alapja — és az nem lehet vitás —, a megfelelő alapos tudás kell, hogy legyen. A tudás alapja pedig a rendszeres állandó megfigyeléseken és vizsgálatokon alapuló munka, még pedig nem öncélú, az adatokat elrejtő, hanem azokat közkinccsé is tevő munka. Ennek előmozdítása, bármilyen nézete is legyen valakinek a források keletkezéséről, vizének utánpótlásáról, illetve felhasználásáról, mindnyájunk törekvése kell, hogy legyen.
