Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

I. FEJEZET: A mélységbeli vizek - Papp Ferenc dr.: Budapest gyógyvizei

Budapest gyógyvizei 7SJ rádiumemanációban leggazdagabb forrásvizeket. A Rudas-fürdő forrásai nemcsak ivás, fürdés szempontjából kiválóak, hanem különböző beteg­ségek gyógyítására is, így Bélák professzor rheuma gyógyítására, Bakay professzor pedig tuberkulotikus sipolyok, sebek gyógyítására is sikerrel alkalmazta, megjegyzendő, hogy gyógyítás céljára a Mátyás-forrásból vettek vizet, ami a tökéletes foglalása mellett tanúskodik. A Rudas-fürdő közvetlen szomszédságában, a Gellérthegy É-i tövé­ben fakad a Szent Imre-fürdö 2 forrása, melyek közül a Nagy-forrást még a mult század végén vájták a dolomitba; hozama 410—510 percliter, hő­mérséklete 42° C. Sokkal érdekesebb a Kis- vagy Mátyásforrás: 21 m hosszú forrásbarlang ez a budai márgában, szélessége 0-70—2-25 m közt váltakozik, magassága a 3 m-t is eléri. Az elbomlott márga agyagos iszapjában ökölnyi-diónyi piritkristályok csillognak. A barlang végén a lámpafénytől csillogó vízcseppekkel tarkított hasadékból zajtalanul tör elő a 27 percliter hozamú 43°-os forró melegvíz. E források vize is jelen­tékenyen rádióaktív, legutóbbi időben Jaschik Győző fővárosi vegyész rubidiumot, asium és titán ritka alkatrészek jelenlétét is kimutatta, ezek is csak fokozzák a gyógyhatást. A fürdő egyébként arról is nevezetes, hogy Mátyás király fürdője volt és a Várból fedett folyosó vezetett le hozzá annakidején. A Tabánban a Szent Imre-fürdő előtt Vendl Aladár, Pávai-Vajna Ferenc és Weszelszky Gyula javaslatára két eredményes fúrást telepítettek 1935-ben. Az I. sz. a Szent Imre-fürdőtől É-ra 33 m-re 200 m mély, hozama 200 percliter, hőmérséklete 46.2° C. A II. sz. fúrás a Szent Imre-fürdő Ny-i sarkában van 93.6 m mély, dolomitban ér véget, hozama 150 percliter, hőmérséklete 43.6° C. A Várkertben 1939 őszén fejezték be Horusitzky Henrik javaslatára telepített 261 m mély, dolomitban végződő 44° C, 285 percliter hozamú fúrást. Egy másik igen élénk forrás feltörési hely a Józsefhegy környéke, ahol 600 m 2 területen a Király-, Lukács- és Császár-fürdő forráscsoportja van. Rendkívül érdekes az, hogy közönséges hőmérsékletű rétegforrás mellett (a Császár-fürdő Keserű-forrása, a Lukács-fürdő Hideg-kútja) különböző összetételű és hozamú langyos-, meleg- és hév-források fakad­nak egymás mellett. A geológiai adatok igazítanak e helyen is útba. E terület földtani felépítésének tüzetesebb ismeretét Schafarzik Ferencnek köszönhetjük, aki, jóllehet, a legkörültekintőbb geológusok közé tarto­zott, mégis szembeszállt az akkori közhittel, mely a forrásterületek védel­mét a túlságba vitte és fúrást javasolt. E fúrás eredménye a Lukács-fürdő egyik főerőssége, a Szt. Lukács-gyógyforrás, melynek 62° C vizével fűte­nek is. A víz közvetlen a budai márgából tör elő, a fúrás agyagot, az agyag felett pedig homokos dunaiszapot harántolt. Ezek a kőzetek teszik lehetővé, hogy egymás mellett 19°, 25°, 57° és 63° C melegforrások tör-

Next

/
Oldalképek
Tartalom