Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

I. FEJEZET: A mélységbeli vizek - Papp Ferenc dr.: Budapest gyógyvizei

76 Dr. Papp Ferenc hetnek fel. Első pillanatban ugyan érthetetlen, hogy ép, mert fent, a felsőbb rétegek laza üledékes kőzetekből valók, hogyan különülhetnek el a források, de ha meggondoljuk azt, hogy itt kétféle víz találkozik, a budai hegyek felől jövő hideg karsztvíz és a mélyből feltörő hévvíz, melyet agyag választ el — úgy érthető. Mi is az a karsztvíz? Mészkődolomit hegyvidéken, mint amilyen a Buda-Pilisi hegység is, azt tapasztalni, hogy a felszínen nincsenek, vagy igen ritkán vannak források és patakok. Ilyen vidéken a csapadék a kőzetek képződése óta, nálunk a triászkorszaktól kezdve, évmilliókon át a rétegek repedései, a törések hasadékai között mind leszivárog és összegyűlik egy szintben, a Buda-Pilisi hegységben 101-—132 in t. sz. m magasságban. Karsztvíz változó erővel tör elő. Az esztergomi szénbányákban néha 30 atmoszféra nyomást is elér, ha a bányamüvelés alkalmával feltárják, ez a nyomás idővel kissé csökken. Rendkívül hatalmas tömegű csapadékvíz halmozódott fel évezredek óta a mészkő hasadékai és járatai között, a csapadékvíz jelenleg is hozzájárul e víztömeg növeléséhez, illetve pótlásához. Ez a 480 km

2 vízgyűjtő terület alapul véve, évi 200 mm leszivárgó csapadékvízzel, 96 millió liter, de ez a felhalmozódott nagy víztömeghez képest kevés, mert eddig nem sikerült sein a víz hozamára, sem pedig az összetételére kimutatni az évi csapadék közvetlen hatását. Hőmérséklete Schréter Zoltán szerint 18° C körül van, tehát magasabb, mint a közönséges forrásoké. Ennek a karsztvíznek fontos szerepet tulajdonítanak a budai melegforrások keletkezésénél is, különösen a langyos források feltörésénél: sokan vannak, akik szerint a Józsefhegy lábánál fakadó langyos forrásokat is a Buda-Pilisi hegység karsztvize táplálja. A Józsefhegy és a Duna közötti területen elbomlott márga és agyag van a felszínen, ez az agyag természetes módon elszigeteli a forrásjáratokat úgy, hogy azok a különböző mélységből, ennek megfelelően különböző hőmérsékletű meleg vizeket engednek a felszínre jutni. A Józsefhegy lábánál ezidő szerint 21 forráscsoport 42 forrása serken fel e vízből. Eloszlásukban bizonyos rend ismerhető fel: a langyos források egy része közvetlen a Józsefhegy tövében fakad, másik része a Duna vizével keveredő és fel nem használt — a Dunához közel jut felszínre. E langyos fonások közül a legszebb a Malomtó fölötti domboldal 11 m mély agyag-márga és mészkő hasadékából előtörő-forrásai; ez egyesíti a cseppkőbarlang és a melegforrások aragonitképződményeinek minden érdekességét; falába a természet maga jegyezte fel a budai melegforrások történetét: mésztufa zsinórok jelzik a mélyebb- és mélyebbre jutó régi vízállásokat. Ehhez hasonló a Császár-fürdő Török- és Sziklaforrása, a Lukács-fürdő Kristály- és Udvari-forrása. E források hőmérséklete fürdésre legalkalmasabb, az uszodát ezzel látják el és oly bővizűek, hogy a Török-forrás turbinát hajt.