Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

I. FEJEZET: A mélységbeli vizek - Papp Ferenc dr.: Budapest gyógyvizei

70 Dr. Papp Ferenc alatt állva, nagyobb erővel tör a felszínre, útközben magával ragadva a karsztvizet is. Ebbe az Alföld felől, a rétegek nyomása alól felszabadulni törekvő víztömegbe belevegyül még a nagy mélységben levő kőzetekből sző szoros értelemben véve kiizzadt, ú. n. dehidratizációs víz, mely ritka alkatrészeket kioldva, növeli a feltörő víz gyógyértékét. Teljesen leegyszerűsítve, úgy érthetjük meg a források feltörését, ha egy vízzel telt tálra gondolunk, melyre egy fedőt helyezünk, lenyomva a fedőt a víz felserken a peremszéleken, átfúrva, a fúrás helyeken is felfakad a víz. A hasonlatot átvive, az Alföld a tál és a fedő az említett agyagrétegsorozat. A magasabb hőfok, mint tudjuk annak a következménye, hogy a föld mélyebb szintjeiben nő a hőmérséklet, a föld ősi melege tehát az ősi melegforrás, mely közvetve a kőzetek révén melegíti az itt feltörő források vizét. Önkéntelenül felmerül ezekután a kérdés, vájjon mindig ilyen bőséggel, ugyanazokon a helyeken törtek-e elő ezek a melegforrások és itt, akárcsak a keletkezés kérdésénél, még mindig a geológiai bizonyítékokra vagyunk utalva. A geológiai bizonyítékok a hévforrások vizéből kiváló ásványok: aragonit, barit, pirit; a forrás-medencékben leülepedő mésztufa és a források vizétől átjárt, átitatott, megfestett szikla-csoportok. Ha ezekre az előfordulásokra tekintettel vagyunk, akkor rögtön feltűnik, hogy régen, a mainál jóval magasabb szintben és jóval több helyen törtek fel források. így É-ről D-re haladva melegforrások törtek fel: a Rókahegyen, Ürömihegyen, Aranyihegyen, Táborhegyen, Kiscelli fennsíkon, Mátyáshegyen, Rózsadomb tetején, Rókushegyen, Hűvösvölgyben, Homokhegyen, Jánoshegy oldalában, Kissvábhegyen, a Várhegyen, Naphegyen, a Gellérthegyen, Kisgellérthegyen, Sashegyen, Orbánhegyen, ördögormán. Már most mi a mi forrásaink jelenlegi helyzete, mik a legjellemzőbb tulajdonságai? A budapesti melegforrások összetétele, hőmérséklete és hozama különös figyelmet érdemel. A budapesti melegforrások, összetételüket figyelve, amint azt Molnár, Kalecsinszky, Emszt, Weszelszky, Finály, Kárpáti, Hunkár, Jaschik, Szelényi Imre elemzései alapján tudjuk, kénes alkáli földfémes Ca-, Mg-hidrokarbonátos, Ra emanációt tartalmazó gyógyvizek. Ezek az alkatrészek kétségtelen az altalaj kőzeteiből oldódtak ki. A felszínhez közelebb levő kőzetekből: mészkövekből, dolomitból, márgából, karbonátos kőzetekből valók a Ca, Mg karbonát, a nagyobb mélységben helyet foglaló eruptív eredetű kőzetekből a Na. P. Si. Ba. Sr. LI. A kloridok, szulfidok épúgy eredhetnek eruptív kőzetekből, mint üledékes kőzetekből. A szulfidok pirit elbomlásából, vagy utóvulkáni kigőzölgésekből, de elképzelhető, hogy gipsz redukciója révén jönnek létre. Szulfátok a szulfidok redukciója révén keletkeznek. A kloridok utóvulkáni kigőzölgések, vagy sótartalmú rétegek kioldásából származnak. Ezek az alkatrészek jóllehet kis mennyiségben vannak jelen, mégis ha a források bő hozamára gondolunk, jelen-