Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)
Szakosztályi ügyek az 1940. évről - Horusitzky Henrik: Az elnöki megnyitó: az ismeretlen vízről
368 Szakosztályi ügyek az I (J40. évről 368 még így is a legegyszerűbb vegyületnek látszik, s mégis, azok a problémák, melyek az egyszerű vízcsepphez kapcsolódnak egy egész önálló tudománynak, a hidrológiának a kereteit kitölti. A megoldásra váró feladatok légiója merül fel, akár a víz kémiáját, akár fizikáját, akár a földi víz származását, útját, forrásait, munkáját, a föld felszínén és a föld belsejében való elhelyezkedését, akár feltárásának, vagy a vizi energia felhasználásának problémáját, akár az élővilágnak és a víznek egymással összefüggő kérdéseit vizsgáljuk. Az elmúlt év sokoldalú előadásai még mindig csak egy kis ízelítőt nyújthattak a víz problémáinak sokféleségéről és a még elvégzésre váró feladatok sokaságáról. Hiszen még a vegyileg tiszta víz is kérdőjelként áll előttünk. Legyen szabad e tekintetben dr. Vendl Aladár őméltóságának a mult évben megtartott magas színvonalú elnöki megnyitójára utalnom, mely szerint ma már a vegyileg tiszta víznek már az első középiskolában csalhatatlan igazságként tanított összetétele sem fedi teljesen a valóságot, a tudomány mai állása szerint, amióta Urey és munkatársai felfedezték a nehéz hidrogént, vagyis a hidrogének 2 atomsúlyú izotopját, a D-vel jelölt deuferiumot. A hidrogén helyett deuteriumot tartalmazó nehéz vizet sikerült is előállítani a fizikai tulajdonságai és hatásuk az előlényekre a H 20 összetételű víztől különbözik. Megtudtuk, hogy az a víz, melyet mi egyszerű vegyületnek hittünk, tulajdonképpen kétféle összetételű víznek, a H 20-nak és a D 20-nak a keveréke, sőt a kérdés még ennél is bonyolultabb, mert az oxigénnek is legalább három fajtája, izotópja van, melyek egymástól atomsúlyukban eltérnek. íme egyetlen vegytiszta vízcseppnek egyszerűnek látszott vegyi összetétele is'még mennyi megoldásra váló problémát rejt magában. Mennyivel bonyolultabb lehet a természetes víznek, tehát a földön valóban előforduló víznek kémiája. Tiszta vízzel — desztillált vízzel — a természetben sehol sem találkozunk. A vízgőzből lecsapódó vízcsepp már születése pillanatában mintegy táplálkozni kezd, idegen anyagokat old fel, például szénsavat és oxigént a levegő gázai közül, vagy ásványi sókat, a levegő porából, vagy a kőzetből, melyre ráhull, vagy amelybe beszivárog. Az az anyag, melyet mi a természetben tiszta víznek nevezünk, voltaképpen nem is víz a szó vegyi értelmében, hanem különböző ásványi sóknak és gázoknak híg vizes oldata. A földünkre lehulló csapadékvíznek átlagosan egy harmada elfolyik a föld felületén, egyharmada elpárolog, egyharmada pedig beszivárog a föld belsejébe. Azonban ez a szabály is csak megközelítőleg érvényes, s a meteorológiai viszonyok, az eső erőssége, a környezet hőmérséklete, a levegő nedvessége, a térszín, a növényzet és a talaj minősége ezt az átlagos szabályt erősen módosíthatják. Aszerint, hogy mi lesz a lehullott