Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)
VII. FEJEZET: Varia - Száhlender Lajos dr.: A budai keserűvizek története és gazdasági jelentősége
A budai keseríívizek története és gazdasági jelentősége 319 Az esztergomi keserüvizekröl tehát jóformán csak az analyzisek maradtak meg, érthetetlenül felületes közlésekben. Török József a Schmidt gyógyszerész által végzett két elemzést a Sihulszky-féle pincében gyűjtött és az Esztergom szomszédságában lévő helység — Kis Léva — keserűvizének elemzését, mely szerint egy polgári fontban talált Sihulszky féle Kis Lévai keserűvízben Kénsavas keserélegből 718.0 359.00 Kénsavas mészélegből 2.0 2.00 Szénsavas keserélegből 23.0 11.50 Összesen: 743.0 372.50 szemert „hitelt felülmuló"-nak nevezi, bár sokkal erősebb kifejezést is joggal használhatott volna. Hogy a zavar teljesebb legyen, Wachtel Schmidtet megyei physikusnak teszi meg és az általa — t. i. Schmidt által vizsgált — Kis Lévai keserűvízben magneziumszulfátot 118, kalciumszulfátot 2 és magneziumkarbonatot 23 szemert mutat ki. Magyarország egyéb keserüvizei a budaiakon kívül nem tartoznak e közlemény keretébe. A budai szulfátos vizek történetéről azonban röviden bár, de meg kell emlékeznem, annál is inkább, mert igen gyakori a téves nézet e téren úgy a közvetlen érdekeltek, mint a szaktudósok körében és a szakirodalom terén is. Az egyik közvetlen érdekelt nem akarta elhinni, hogy a Hunyadi János keserűvíz előtt már ismertek budai keserüvizet, a szaktudósok részéről pedig a hidrológiai szakosztály ülésén hallottam a budai Erzsébet-gyógyforrásról azt a kijelentést, hogy azt legelőször 1804ben Kitaibel Pál vizsgálta meg. Evvel a megállapítással egyébként a szakirodalomban is találkozunk. Ezzel szemben az Erzsébet-gyógyforrás kezelősége kiadásában 1854-ben megjelent ismertető azt írja: „Ofen, seiner alten Heilquellen wegen berühmt, hat im verflossenen Jahr 1853 eine Bereicherung erhalten, durch die Entdeckung einer neuen Quelle, welche durch den Gehalt der schwefelsauren Natron — und Magnesia-Salze . . ." Ha az Erzsébet gyógyforrást 1853-ban fedezték fel, nem vizsgálhatta meg Kitaibel 1804-ben, de későbben sem, miután Kitaibel 1817-ben már meghalt. Érdekelt nyomára jönni, honnan ered ez az 1804-es dátum Kitaibellel és a keserüvízvizsgálatokkal kapcsolatosan. Schuszter, Kitaibel kéziratokDan, feljegyzésekben hátramaradt dolgozatainak ismertetője 1 azt írja ,, Aquae budenses amarae" (174. oldal) fejezetben: Tales solum nominat Kitaibel duas: unam in suburbio budensi, Via regia dicto (Landstrasse) alteram inter vineas budenses, regione Staarentanz nominata. — Quam harum pro quantitate Salis amari contenta rescienda investigaverit Kitaibel, non patet". Vagyis két budai keserüvizet nevez meg Kitaibel. Az egyik 1 Pauli Kitaibel Hydrographica Hungáriáé edidit Ivannes Schuster. Pestini 1629.
