Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

VI. FEJEZET: Az esővíz - Zaitz László: A városok csatornázása

A városok csatornázása 299 nálunk is mozgalom indult, hogy a főváros rendszeres csatornázására vonatkozó általános tervezet mielőbb elkészíttessék. Az európai nagyobb városok rendszeres csatornázása terén az úttörő érdem Angliát illeti. — Az 1831. évi európai nagy kolerajárvány tanulságait elsősorban Anglia vonta le, amikor a csatornázási rendelkezéseket tartalmazó első törvényt (Public Health Act) megalkotta és London modern csatornázási munkái megkezdődtek. Angliának a XIX. század közepén elfoglalt ebből a vezetőszerepéből következik, hogy nemcsak Budapest, de a nagyobb európai városok első rendszeres csatornázási tervezetének kidolgozásában is legtöbbnyire neves angol szakértők működtek közre. London után 1850-ben Páris, majd 1870-ben Berlin rendszeres csatornázása valósult meg. Azonban a főváros is teljes mértékben átértette a csatornázás jelentőségét, mert a nagyszabású közmű megvalósulása felé már 1869-ben megtette az első lépést, amikor is intézkedés történt Buda és Pest csatornázási tervezetének kidolgozásáról. A mai csatornahálózat alapelveit 1873-ban a Közmunkák Tanácsa mérnöki hivatalának nagytudású vezetője, Rcitter Ferenc dolgozta ki. Érdekes, hogy Reitter tervezetében abból indult ki, hogy Budapest lakossága a legközelebbi 100 év alatt, tehát 1973-ra 500.000 före fog növekedni. Erre az elméleti megfontolásra az idő alaposan rácáfolt. Sok tárgyalás és tervezgetés után a tényleges munkálatokat 1891-ben kezdték meg és a 900-as években fejezték be. Az ekkor épített öt nagy gyűjtőcsatorna és szivattyútelep képezi ma is a pesti csatornahálózat alapját. Az építési költség kereken 11 millió forint volt. A mű legnagyobb része a millenáris évre már elkészült. A főváros rohamos fejlődése és már a háború előtt jelentkező külterjes építkezések folytán csakhamar olyan városterületek csatornázásának szüksége jelentkezett, amelyek a millenáris évben még lakatlan szántóföldek voltak. A háború után, az építkezési konjunktúra idején, a Lágymányoson, a Pasaréti-út környékén, a Rózsadombon, a Lipótvárosban s az Alsó rákosi réteken szinte új városrészek keletkeztek, ahol az utcákon szinte minden második telken ház állott. Mivel így a nagyarányú építkezések még a csatornahálózatnak az illető területre való kiterjesztése előtt indultak meg, ennek az lett a káros következménye, hogy a külterjes építkezésekkel kapcsolatban vagy olyan csatornák épülhettek, melyek a rendszeres hálózati tervekkel ellenkeztek, vagy pedig ahol a csatornaépítésre semmi lehetőség nem volt, ott a szennyvizek összegyűjtésére pöcegödröket létesítettek. Az építkezések lehetővé tétele szempontjából ugyanis a hatóság a pöcegödrök