Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

VI. FEJEZET: Az esővíz - Zaitz László: A városok csatornázása

294 Zaitz László klozetokat tártak fel. A római birodalom bukásával az antik kultúra és civilizációnak ezek a csatornázásai alkotásai annyira elfelejtődtek, hogy a későbbi népek ezen a téren berendezéseik létesítésénél ókori tanulságokra nem támaszkodhattak. * A római birodalom bukásával népvándorlás zúdul végig Európán. A történelemnek ebben a századaiban az ember elfordul a klasszikus ókor életörömeitől s a.földi életet csak Golgotának, valami átmenetnek tekinti a túlvilági örök élethez. Ez az évszázadokig uralkodó világszemlélet azt eredményezte, hogy az ókornak a városépítés és városegészségügy terén elért hatalmas vívmányai az idők folyamán nagyrészt megsemmisültek. Az ókori műveltség szellemi hagyományait, hála a kolostorok zárt belső életének, a szerzetesek még csak átmentik az utókornak; az ókori civilizációs berendezések emlékei azonban a technikai készséggel együtt a népvándorlás korának századai nyomán teljesen feledésbe merültek. A városegészségügynek ezt a visszafejlődését talán abban a közismert kultúrtörténeti vonatkozásban tudnám legjobban érzékeltetni, hogy a görög és római kifinomult képzőművészet a népvándorlás évszázadokig tartó időszakában úgy vissza tudott fejlődni, hogy a művészeti újjáéledést jelentő trecento kezdetén a művészeknek a perspektívát, az emberés a térábrázolás elemeit újra kellett tanulniok s a feledésbe merült mesterségbeli készségnek elsajátításához még így is két évszázad kellett, hogy a reneszánsz művészete a cinquecentóban csúcspontra juthasson. A népvándorlás korában az előbb vázolt okoknál fogva is elfordult az őslakosság olyan városegészségügyi berendezések létesítésének gondolatától, mely egyedül a testi kényelmet volt hivatva szolgálni, de másrészről a lakosságnak az általános elszegényedés idején anyagi felkészültsége sem volt városkultúráját fejleszteni. A kormányzatok, államalakulatok gyors változása sem volt kedvező talaj ilyen tartós, nagy költséget igénylő létesítmények létrehozására, mint aminő a csatornázás. A történelem színpadain megjelent új hódító nomád népek pedig nem is hatottak ösztönzőleg a városi kultúra fejlődésére. A középkor ezek szerint — melyet a sötét jelzővel szoktak illetni — a csatornázás terén csak egy mélységes visszahanyatlást jelent, amelynek káros következményei csakhamar jelentkeztek és amelyeket a történelem mint isteni csapásokat jegyzett fel az utókornak. Ha a klasszikus ókor végén uralkodó s igen magas fejlettségi fokon álló városegészségügyi állapotokat összehasonlítjuk a középkori városok csatornázási viszonyaival, akkor tényleg kételkednünk kell a kultúra és civilizáció fejlődésének folytonosságában. Tény az, hogy a középkor-