Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

Emszt Kálmán dr.: Weszelszky Gyula emlékezete

14 Dr. Emszt Kálmán gyiijtőmedencében iszapot, melyből nagyobb mennyiséget feldolgozva, rezet és egy bismuthoz hasonló tulajdonságú anyagot tartalmazott, arzén itt sem volt kimutatható. A Gellérthegyi forráscsoport ásványos vizeinek hőmérséklete 40— 42° C között ingadozik, míg a Józsefhegyi forráscsoport ásványos forrásainak hőmérséklete 21—65° C között van, ide tartoznak a Lukács-, Császár- és a Királyfürdőt tápláló ásványos vizek. A Józsefhegyi forrásvizek is üledéket raknak le, melyből réz volt kimutatható, mely radioaktív volt. A réz aktivitását a legnagyobb valószínűség szerint a poloniumtól eredőnek tartja. Kísérleteiből megállapítja azt, hogy a budapesti hévforrások a legerősebb aktivitású forrásvizek közé tartoznak. Táblázatos kimutatásban közli a külföldi legnevezetesebb forrásvizek aktivitását s megállapítja, hogy kevés oly külföldi hévforrás van, melynek aktivitása felülmúlná a budapesti forrásokét. Majd a vizek eredetével foglalkozik, leírja a Sues-, majd a Gautier-féle elméleteket, s ezekből megállapítja azt, hogy a budapesti hévforrások vizeit nem lehetjuveniliseknck tekinteni, és az úgynevezett juvenilis vizek nem lehetnek oly elterjedtek, mint hiszik, és azoknak a forrásvizeknek, melyeket ma juveniliseknek minősítenek ismertető jeleik alapján, nem tekinthetők azoknak. A Keszthely-—Hévizi, a pöstyéni, buziási és a budapesti források iszapjaiban mindenütt megtalálta a réznyomokat, és azt mondja, érdemes volna annak a kutatása, vájjon a réz következetes jelenléte az iszapban véletlen következménye-e? vagy ennek valamilyen jelentősége is van. Nem tekinti munkáját befejezettnek, mert vizsgálatai közben oly sok feleletre váró kérdés merült tel, melyek megoldásra várnak. E kérdésekre való feleletadásra kevés egy ember életének munkája. Ebből a munkából tűnik ki az, mily fontos dolog Budapest székesfőváros tanácsának az az intézkedése, hogy a Rudasfürdőben egy korszerűen berendezett chémiai laboratóriumot állított fel kiváló vegyész vezetése alatt a forrásvizek tanulmányozására és állandó ellenőrzésére. Egy értekezésében „A budapesti ásványos vizek vegyi viszonyait" ismerteti. Összehasonlítja a Gellérthegyi és Józsefhegyi ásványos források vizsgálati eredményeit s megállapítja azt, hogy míg a Gellérthegyi forráscsoport vizei sem hőfokukban, sem chémiai alkatukban eltérést nem mutatnak, addig a Józsefhegyi csoport ásványos vizeinél úgy hőmérsékben, mint chémiai alkatban is nagy eltérést tapasztalunk. Mindeniknek főalkotórésze a calcium és a megnesiumion, mely mutatja azt, hogy e forrásvizek földalatti útja a dolomitban van. Az alkáli fémionok egyenérték száma kevesebb a földfémionok egyenértékeinél. Az anionok közül a hydrocarbonationok egyenértékszáma több a szulfátion egyenérték számánál. A szulfát és kloridionok tekintélyes mennyisége azt jelenti, hogy a forrásvizek alkotórészeinek