Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

Emszt Kálmán dr.: Weszelszky Gyula emlékezete

Dr. Weszelszky Gyula emlékezete 15 egy jelentékeny részét nemcsak a dolomitból, hanem más kőzetekből iskell nyerniők. Legfeltűnőbbnek találja azt, hogy a Gellérthegyi fonások rádium emanáció tartalma nagyobb, mint a Józsefhegyi forrásoké, ez azért feltűnő, mert a geológiai viszonyok nem oly különbözők, hogy erre a jelenségre számítani lehetne, mert mindenik forrás dolomitból ered, ez pedig a legszegényebb rádiumtartalmú kőzet. Rádium-emanációmenynyiség a városligeti artézi kútban, mely 970 m mélységben dolomitot ér el, a legkisebb. A forrásvizek rádióaktivitásának oly módon adja magyarázatát, hogy a rádium minden valószínűség szerint a dolomit alatt levő kőzetből kerül a vízbe. A nagy mélységben a még szulfátmentes víz nagy nyomás alatt a kőzeteket bontja és rádiumot old ki. A víz későbbi útjában szulfátossá lesz, melyből a rádium mint rádiumszulfát, egyéb nehezen oldható alkotórészekkel kiválik, e kivált rádiumtartamú iszap ott, hol a víz útja kiszélesedő, folyása lassúvá válik és lerakódik, így ebből a rádiumtartalmú iszapból kapják a keresztül haladó forrásvizek az emanációtartalmat. A városligeti forrás vizének kevés rádiumemanációtartalmát úgy magyarázza, hogy a kút új keletű és még az üledékképződés nem következett be. Ez természetesen csak feltevés. A kőzetrepedésekből gyűjtött iszapokból mintegy 60-at vizsgált meg, minden egyes esetben az iszap rádiumtartalmú volt. A Hungária-forrás rádióaktivitásával foglalkozva azt találta, hogy míg a forrásból szakszerűen merített vízminta 60—69 Eman rádiumemanációt tartalmazott, az ivókútból kijövő forrásvíznek csak 54.6 Eman rádium-emanációtartalma volt, azaz míg a víz a kifolyóhoz ér, tekintélyes emanációveszteség állt elő. Ennek okát keresve arra a következtetésre jutott, hogy a tároló medencének nagy a felülete s e nagy felület alatt tekintélyes mélységű holt tér keletkezett, ahol a forrásvíz stagnál, és csak lassú keveredéssel jut a kifolyáshoz, ebben a stagnáló térben következik be az emanációtartalom csökkenése. Ajánlotta a tároló medence holt terének csökkentését és hogy a medencét ónlemezzel burkolt falappal fedjék be, mert a forrás lefedése csökkenti a légáramlást, a széndioxydgáz eltávozását és a forrás iehíílését s ilyen módon az emanációs veszteség csökkenni fog. A Hungária-forrás hömérsékváltozását is megfigyelte 1926. évtől kezdődőleg, a hőmérsékletet egy regisztráló hőmérővel mérte. Az észlelt forrás hőmérsékletváltozást összehasonlította a légköri hőmérsékingadozásokkal, kitűnt az, hogy a forrás hőmérsékváltozása a levegő hőmérsékváltozásával függ össze s azt mintegy kéthónapi késéssel követi. Ennek okát abban látja, hogy a Hungária-forrás nem a jelenlegi helyen, hanem jóval távolabb, valószínűleg a gellérthegyi sziklák falának mentén tör elő, mert egy aránylag kismedencéjű, állandóan csorgó forrás a légköri hőmérsékletváltozást csak olyan esetben érezheti meg, hol a forrás