Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

Emszt Kálmán dr.: Weszelszky Gyula emlékezete

Dr. Weszelszky Gyula emlékezete 13 radioaktív volt, így feltételezte, hogy a radioaktivitás rádiumtól, esetleg egy másik, emanatiót produkáló anyagtól a thoriumtól ered, bár a tó fenekét tisztán üledékes kőzetek alkotják, melyek rádiumban a legszegényebbek. E kérdés eldöntésére nagymennyiségű, mintegy 40 kg iszapot dolgozott fel, s a radioaktív testek kimutatása végett különös gonddal vizsgálta meg a kénammoniummal kapott csapadékot, de az említett alkotórészeken kívül még csak berilliumot tudott kimutatni, de sem thoriumot sem urániumot nem talált. Az iszap oldatából kapott rádium-emanatió bomlási sebességét meghatározva azt észlelte, hogy eleinte gyorsabban, egy óra leteltével 28'-es periódussal veszítette el aktivitását, tehát ez bizonyítja, hogy a víz és az iszap aktivitása tényleg rádiumtól ered. E munkájában is az Elster—Geitel-féle készülékkel dolgozott, de az eredmények nem elégítették ki. Az 1909-ik évben Budapest székesfőváros tanácsának megbízására vizsgálatot folytat, hogy a sáros-, rudas- és az artézifürdők forrásai tartalmaznak-e valamilyen radioaktív testet. Ettől az időtől kezdve haláláig a legnagyobb gondoskodással karolta fel a főváros forrásainak ügyét és több értékes tudományos közleménnyel gyarapította hydrológiai irodalmunkat. Első nagy közleménye e tárgyról 1912-ben a magy. tud. akadémia Mathematikai és Természettudományi Értesítőben jelent meg ,,A budapesti hévvizek radioaktivitásáról és eredetéről" címmel. Munkáját azzal kezdte, hogy a radioaktivitás mérése az eddig használatos készülékekkel nem adott kielégítő pontosságú eredményeket, maga készített tehát egyet, mely speciálisan az ásványos vizek és az ásványos vizek gázai aktivitásának mérésére volt alkalmas. E készülékét az első radiológiai kongreszszuson Brüsselben be is mutatta, melyről az ott jelenlevő szakemberek nagy elismeréssel nyilatkoztak. E készülék felsőrésze egy elektroskóp volt, mely légzáróan egy 8—9 literes rézhengerre volt szerelve. Ebbe vitte bele alkalmas módon a forrás-gázokat és a forrásvíz emanációját, hogy a forrásvízből az emanáció elvesztése nélkül határozhassa meg a rádium emanáció mennyiségét, a vizet is egy erre a célra szerkesztett palackban fogta fel. Készülékével végbevitt aktivitásmérések sokkal jobban egyezőek voltak. Mint az eddigiek, így meghatározta a városligeti és margitszigeti ártézi források a Sárosfürdő, Rudas- és Rácfürdő forrásainak, továbbá a Király- és Császárfürdő forrásainak aktivitását, melynek eredménye az volt, hogy legerősebben aktívnak találta a Gellérthegyi forráscsoportok vizét, a Józsefhegyi ásványvíz csoport vizei már kisebb aktivitásuak, a két artézi forrás pedig gyenge aktivitású volt. A Sárosfürdő vizéből gyűjtött lerakodásban réznyomokat mutatott ki, de az iszapban arzént nem talált. Legerősebb aktivitásúnak a budapesti források közül a Rudasfürdő forrásai mutatkoztak. E források vizei is adnak a