Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

Emszt Kálmán dr.: Weszelszky Gyula emlékezete

Dr. Weszelszky Gyula emlékezete 9 éves hallgató korában a gyógyszerészhallgatók segély- és önképzőkörének ifjúsági elnökévé választották meg. Az egyetemi laboratóriumban végzett gyakorlatokon pedig feltűnt tanárának dr. Lengyel Bélának, a szorgalmas növendék s még mint másodéves hallgatót felszólította, hogy ez időben felfedezett új vegyületről írott tanulmányához, a tricarbon disulfid előállításával, legyen segítségére. Nagy örömmel és ambícióval vállalta el e megtisztelő feladatot, és ezidőtől kezdve minden szabad percét a Il-ik chémiai intézet laboratóriumában töltötte el. Ez időben voltam én a II—ík chémiai intézetnél mint 11-ik tanársegéd, s innen kezdődik a mi igaz barátságunk. Gyógyszerészmesteri oklevelét 1895-ben nyerte el kitűnő képesítéssel s ugyanez év őszén dr. Lengyel Béla tanszékéhez, tanársegédül hívta meg. Munkaköre állandóan a hallgatók laboratóriumi munkálatainak vezetése volt, de résztvett ő is tanára tudományos kísérletezéseiben, így a földfémek, a Calcium-Strontium elektrolitikus úton való előállításának és chémiai tanulmányozásának munkájában. Hogy tudományos munkásságának és előmenetelének semmi se álljon útjában, pótlólag leteszi a VII—VIII. osztályú vizsgákat és az érettségi vizsgálatot, ami után teljes lélekkel neki adta magát a tudományos búvárkodásnak. A tanításban fáradtságot nem ismert, kitűnő tanító volt, úgyhogy Győri Istvánnak, a gyógyszerészgyakornoki tanfolyam chémia tanárának a tanfolyamtól való megválása után dr. Lengyel Béla, a Magyarországi Gyógyszerész Egylet elnökségének Weszelszky Gyulát hozta javaslatba a tanfolyam tanárául, majd a tanfolyam igazgatójának, Sröcker Alajosnak halála után, a tanfolyam igazgatójává neveztetett ki. Több mint negyven évig tanította a gyógyszerész ifjúságot a chémia tudományára s e munkálkodásával általános szeretetben és közmegbecsülésben volt része. Mint a gyógyszerészgyakornoki tanfolyam tanára, nagy szerepet vitt a Magyarországi Gyógyszerész Egylet tanügyi bizottságában is, dr. Deér Endrével együtt, ki egyike volt a legkiválóbb magyar gyógyszerészeknek. Tanára igen szerette a szorgalmas és tehetséges munkatársát, s adjunktussá léptette elő, majd az 1912-ik évben az anorganikus chémiából magántanári képesítést nyert. Administrativ munkái közben nem sziint meg tudományosan munkálkodni, tanárával együtt megkezdték a rádióaktív testek tanulmányozását. Hosszas, fáradságos, nagy türelmet és tudást kívánó kísérletek sorozata kezdődött meg, melyet előbb Lengyel Béla, később pedig ő irányított, majd teljesen átvett. E kísérletek kötötték le minden gondolatát, s szabták meg további tudományos munkálkodásának irányát is. Mikor a II—ik chémiai intézet múzeum-körúti szűk helyiségeit elhagyva, a volt műegyetem Eszterházy-utcai helyiségeibe költözött, Weszelszky munkabírásának tetőpontján volt. Nagy lelkesedéssel fogott hozzá az új intézet megszervezéséhez, tervezte az épület átalakítását,