Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

Emszt Kálmán dr.: Weszelszky Gyula emlékezete

10 Dr. Emszt Kálmán intézte a laboratórium felszerelését, hogy minden helyiség minél jobban megfeleljen a tanítás és a tanulás céljainak. Nem ismert hivatalos órát, ő volt az utolsó, ki elhagyta a laboratóriumát, s mikor első felesége betegsége miatt Vácott kellett laknia, sokszor megtörtént, az utolsó vonatot lekésve, a laboratóriumban töltötte éjszakáját, hogy munkáját s kísérleteit befejezhesse. Tanárának halála után a Kir. Magy. Tudományegyetem bölcsészeti kara Weszelszkyt bízta meg a tanszék helyettesítésével, majd az egyetem kötelékébe tartozó radiológiai Intézet vezetője lett, 1918-ban pedig ez intézet igazgatójává neveztetett ki. E feladat körében kapcsolódott be nagyértékű munkásságával a hidrológiai tudományba, melynek élete végéig a legszorgalmasabb és leglelkesebb munkása volt. Politikával is foglalkozott, mint a keresztény párt tagja, a kommün bukása után a főváros IX. kerületében kereszténypárti programmal kétízben volt fővárosi bizottsági tag, s e helyen a tanügyi és fürdőügyi bizottságokban fejtett ki értékes jó magyar munkát. 1928-ban a Szent István Akadémia tudományos munkássága elismeréséül tagjai sorába választotta, tagja volt az Országos Forrás és Fürdőügyi tanácsnak, Budapest székesfővárosi fürdőüzemi igazgatóságnak állandó szakértője és tagja a Magyarhoni földtani társulatnak. 1937-ben beteg lett, majd 38-ban megvált intézetétől és nyugdíjazását kérte, a m. kir. vallás- és közoktatásügyi Miniszter úr előterjesztésére a Kormányzó úr Őfőméltósága az egyetemi oktatás és a tudományos irodalom terén szerzett érdemei elismeréséül „Tanügyi főtanácsos-igazgató" címmel tüntette ki. Utolsó évét az ő természetszerető lelke a nagybányai úton levő villájában töltötte, hol az őt meglátogató jó barátainak nagy örömmel mutogatta kertjét és virágait, amiket nagy szeretettel gondozott. Akkor azt hittük, hogy kint a nagy csendességben virágai, s fái között, szerető feleségének gondossága, visza fogja adni régi jó egészségét, de a jó Isten másként határozott. 1940 jún. 20-án, mindnyájan kik szerettük és becsültük, nagy fájdalommal vettük a gyászhírt munkás életének végéről. Szabad legyen még munkásságáról megemlékeznem, mert sokat és maradandót alkotott. Chémiai munkái közül is csak azokat fogom felsorolni, amelyek szorosan a hidrológia körébe vágnak és a szakosztályba vagy a szakosztálynak tett munkásságát. A magyarhoni földtani társulat hidrológiai szakosztályának 1916. decemberében tartott alakuló közgyűlést megelőző értekezletén már jelen volt, a hidrológiai szakosztály megalapításának fontosságát hangoztatta, majd az alakuló ülésen 1917. jan. 16-án választmányi taggá választották, 1919. jan. 5-én pedig, mikor a közgyűlés a szakosztály első titkárát lemondatta, a választmány és a közgyűlés egybehangzó határozatával