Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

II. FEJEZET: A karsztvíz - Szabó Pál Zoltán dr.: A mecseki karsztvíz

140 Dr. Szabó Pál Zoltán rajta fekvő ladini emelet már kivezet a középső triászból. A bitumenes kagylómészkő barnássárga márgába megy át, majd fekete agyagpalákkal átmenetet kapunk a felső triász felé. A karsztos jelenségek a terjedelmes középső triász kagylósmészkőhöz fűződnek. A felső triászba átvezető fekete agyagpalákat Böckh wengeni palának nevezte el. A wengeni rétegekben nincs mészkő. Reájuk szürkésszínű kvarcitos és sárgásbarna laza, durvaszemü homokkő települ. A felső triász ezen homokos összlete már a rhäti emelet tartozéka. Majd palás homokkövek és agyagpalák vezetnek az alsó liász széntartalmú rétegeihez. A középső és felső liász homokkőből, márgából és kovasavas mészkőből áll. Bennünket ez alkalommal a liász nem érdekel, mert a kovasavas mészkő vegyi bomlása a fizikai málláshoz képest jelentéktelen, karsztos formákat nem mutat. Vadász Elemér szerint a triász rétegek települési vastagsága a következő: az alsó werfeni rétegek települése 300—400 méter, a felső werfeni réteg települése 200^ 300 méter, a karsztos jelenségeket tartalmazó anisusi emelet 500—700 méter, az erre települt agyagpalás ladini emelet 50 méter, végül a triászt lezáró rhäti homokkő települése 700—800 m vastag. A hegység szerkezetének legfőbb jellemvonása a kristályos kőzettömbök közt való összetorlódás. A mezozoos rétegek nagy boltozatokba hajoltak. E boltozatot csak romjaiban ismerhetjük fel. A kőzetek a nyomásra anyaguknak megfelelően viselkedtek; a homokkövek és mészkövek meghajolt és elvonszolt redőszárnyait merev törések aprózzák fel és zárják le, a plasztikus palarétegek redőkbe ráncolódtak. A Nyugati Mecsek ezen összetört boltozata délkelet felől zárt, északnyugat felé nyitott és ellaposodó. Az ellaposodó boltozat a neogén fedőhegység alá húzódik. A szerkezet tehát északnyugat felé egyszerűbb, délkelet felé bonyolultabb. Délen és északon nagyjában keletnyugati irányú törések határolják a hegységet. E törések mentén nagy szerkezeti zavarok mutatkoznak. Kivált a déli peremen, hol az egyes kőzetek pikkelyesen egymásra tolódtak és hosszú szakaszon az idősebb rétegek a fiatalabbakra nehezednek rá. A hosszanti törések a hegység belsejében is megmutatkoznak, a reájuk harántfutó törésekkel pedig ráncosán felaprózzák a röghegységet. A Nyugati Mecsek hegységben két magaslat tűnik a szemünk elé. A legnyugatibb a Jakabhegy boltozata (602 m), mely a permi kemény homokkőből épül fel (A. 3.). Ettől északkeletre helyezkedik el a MisinaTubes gerince (612 m), melynek anyaga a középső triász mészkő (C. 2., 3.). A két magaslat között a werfeni palák feküsznek. Ezek lágyságuknál fogva jelentékenyen lepusztultak s így a magaslatok közt a mélyedésben helyezkednek el. A két keményebb tömb nyomása folytán a palák erősen összegyűrődtek és nyugat felé Hetvehelynél, kelet felé Pécs