Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

II. FEJEZET: A karsztvíz - Szabó Pál Zoltán dr.: A mecseki karsztvíz

A mecseki karsztvíz 141 városában a Tettye-fennsík (C. 3.) keleti szegletében kiékelődnek. Távolabb nyugaton tehát a permi homokkő és a karsztosodó középső triász mészkő egymáshoz simul. A Tettyénél a kiékelődő werfeni rétegekhez liász palák és márgák (C. 3.) társulnak. E palák a középső triász mészkő keleti szegélyéhez simuló wengeni palákhoz (C. 2., 3.) csatlakoznak, így a triász mészkövet dél felől a palás és márgás rétegek bástyája övezi. E bástya legalacsonyabb (234 m) és szerkezetileg legmegtámadottabb pontja a Tettye (C. 3.), hol a karsztos mészkőben felgátolt víz valósággal kicsordul belső hidrosztatikai nyomása következtében. A Tettyétől a Tubesig (C. 2.) a triász mészkő délkelet—északnyugati irányban magaslatot (612 m) alkot, melyet vizet át nem eresztő palák szegélyeznek. Ez a szakasz másfél km keskeny és kereken négy km hosszú, szerkezetileg erősen összetört, meghajlított rétegeket és csonka másodlagos boltozatokat tartalmaz. Észak felé a középső triász mészkő legyezőszerüen kiterjeszkedik és fokozatosan minden irányban alacsonyodik, mígnem a völgyek fenekén is eltűnik a neogén fedöhegység rétegei alatt. A triász kagylósmészkövet eredetileg wengeni pala és rhäti homokkő borította, mert a mészkő közé becsiptetett keskeny csíkja ma is fellelhető a Mélyvölgyből (C. 2., R., H.) kiindulva, nagyjában nyugati—délnyugati irányban kb. 3 km hosszúságban. E becsíptetett rétegnek a karsztvíz mozgására gyakorolt hatására még vissza fogok térni. A triász mészkő északra, a neogén fedőhegység alatti mélységben, még nagy területen van jelen, mert a Keleti Mecsek északkeleti sarkában Váralja és Nagymányok határában erős szerkezeti mozgások kisebb felületen ismét felszínre kényszerítették. Mánfa község határában (C. 1.) Sikonda-fürdő helyén, 410 m mélyben ütötte meg a fúró a triász mészkövet és belőle 35 C° meleg szénsavas ásványvíz tört elő. A fúrási szelvény szerint a mészkő fölött csak a helvét rétegösszlet agyagos-homokos parti tagozatai feküsznek. A wengeni és rhäti emelet kőzetei tehát még a mélybesüllyedés előtt a mészkőről lepusztultak. (Vitális Sándor: Sikonda fürdő és környékének hidrogeológiai viszonyai, 1934.) A karsztos közetet helyzete és viselkedése szerint több részre tagolhatjuk. Az első rész a Tettye-fennsík (C. 3.) és a Tubes (C. 2.) magaslata közt húzódó gerinc .A 600 m t. sz. f. magasságban álló gerincet nyugat felől a mediterraneus tenger abráziós térszíne kíséri kereken 400 m, kelet felől a triász szénmedence határolja 200—300 m t. sz. f. magasságban. A keskeny északnyugat—délkelet irányú mészkővonulatot palák szegélyezik. A felülete kereken öt km

2-re tehető. Minden irányban meredeken lejt. A kopár mészkövet 50 éve fásították be. A talajtakarója ma is rendkívül szegényes. A csapadék egy része a meredek lejtőn gyorsan lefut, a nagyobb része azonban a szegényes talajviszonyok miatt, az összerepedezett mészkő rései között tűnik el. Dolinák, víznyelők nincsenek rajta.