Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

II. FEJEZET: A karsztvíz - Szabó Pál Zoltán dr.: A mecseki karsztvíz

A mecseki karsztvíz 139 gos cikk (23. sz. irod.), majd 1931-ben készíti el Vadász Elemér azon részletes felvételét, mely új rendszerű kartograf iával a legapróbb részleteket is feldolgozza. Ennek a felvételnek térképei és szelvényei, valamint szövege Pécs. sz. kir. város irattárában vannak (30. sz. irod.). Láthatjuk ezekből, hogy a mecseki karsztforrások közül a Tettyeforrás különös jelentőségénél fogva, bevonult a tudományos irodalomba. A reávonatkozó kutatások kiterjednek a forrás környékének földtani viszonyaira és vízmennyiségének részletes mérésére. A Tettye-forrás földalatti vízrendszere és vízgyűjtő területe már a találgatás homályába vész el. Ezenkívül teljesen feldolgozatlan a mecseki karsztvíz kérdése. Reávonatkozólag csak egy-egy odavetett mondat található elszórtan az irodalomban. A továbbiakban ezen karsztos terület hidrogeológiájáva! foglalkozom. Legelőször is pár vonással a meglévő irodalom nyomán az általános földtani képet rajzolom meg. A Mecsek-hegységet három részre bontjuk: Kristályos alaphegységre, perm-mezozoos hegységre és a neogén fedőhegységre. A kristályos alaphegység alaktanilag csak egészen alárendelt szerepet játszik, szerkezetileg azonban a Mecsek e mélységben rejtőző kristályos tömegeknek köszönheti legfőbb vonásait. A kristályos kőzettömbök a hegységet minden oldalról közrefogják és a vízszintes kéregmozgások a mezozoos rétegösszlet összetorlódását idézik elő. A hegység építőanyaga a perm-mezozoos üledékes kőzet. A permi rétegek felső tagozata, a jakabhegyi homokkő. (A. 3.), jelentős hegyépítő szerepet játszik. A Jakabhegy a Mecsek legnyugatibb tagja. Ettől északkeletre egyre fiatalabb kőzeteket találunk. A permi rétegekhez simulnak az alsó werfeni rétegek. Ezek a seisi rétegekkel (B. 3.) azonosak. Túlnyomóan vörös, zöld, szürke vékonylemezes palából állanak. A csillámos és finomszemű homokos agyagpalák közé keskeny csíkban palás-táblás homokkövek és itt-ott szürke dolomitlemezek iktatódnak. A felső werfeni rétegek a campili rétegekkel (A., B. 2.) azonosak. Szürke és zöldes agyagmárgák közé likacsos, sejtes dolomitok települtek. A felső rétegekben egyre nagyobb szerepet játszik a mészkő. A homokos, sötétszürke mészpalák közé lemezes mészkőtagok helyezkednek. Az alsó és felső werfeni rétegek együttvéve az alsó triászt alkotják. A középső triász felé nincs éles határ. Az agyagos márgás rétegek lassankint kimaradnak. A palás-lemezes mészkő megerősödik. Közbeközbe sárgás és vöröses dolomitréteg települ. E dolomit az alsó triász felől határrétegnek tekinthető. A dolomiton túl a lemezes mészkövek pados, sötétszürke, kissé bitumenes mészkőbe mennek át. Ez a rétegösszlet a Böckh-féle kagylós mészkővel azonos. A középső triászt tulajdonképen e terjedelmes mészkőösszlet alkotja, mely az anisusi emeletnek felel meg. Az anisusi alsó, közép és felső tagozat szerint osztható, a