Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

II. FEJEZET: A karsztvíz - Szabó Pál Zoltán dr.: A mecseki karsztvíz

138 Dr. Szabó Pál Zoltán zése érdekében a város vezetőségéhez. A figyelem egyre inkább a város szomszédságában levő mészkőterületek felé irányul. Több szempont indokolja ezt. Böckh János szakvéleménye alapján épültek Pécs korszerű vízmüvei 1892-ben Pécstől Ny-ra 16 km távolságban, a síkságon. Az itt fúrt kutak vizét a Tortyogó nevű vízmű gyűjti össze és nyomja a városba, illetve a hegyoldalon épített tároló medencékbe. A Tortyogó vize azonban egyedül nem elegendő a város számára és üzeme igen költséges. Azonkívül a tortyogói kutakat sem lehet tetszés szerint gyarapítani vagy mélyíteni. A várossal közvetlen határos síkság mélyfúrási vizeit az ipartelepek foglalják le saját ellátásuk érdekében. Vizért tehát a hegységhez kell fordulnunk. A helyet a természet jelölte ki. Pécs város keleti felében, a hegyoldalban levő Tettye-fennsíkon, 234 m t. sz. f. magasságban, a Pécsi-síkság felett kereken 100 m-rel magasabban, hatalmas karsztos forrás lép elő. (Lásd C. 3. Tettye.) A hegyoldalról lehömpölygő vize mellé telepedett Pécs ősrégi iparossága: a molnárok, a posztóverők, a tímárok, a fűrészelők, később a papír- és lőszergyártók. A magyar középkorban ezen ipari városrészt Maiamszeg vicus-nak nevezik az oklevelek. A Tettye-fennsík tulajdonképen ősrégi bányaudvar. A triász mészkő itt ér legközelebb a Pécsi-síksághoz, anyaga nemcsak jól fejthető építőkő, melyet már a római város építésénél nagy mennyiségben használtak, hanem kitűnően lehet belőle meszet égetni. Az ősrégi bányaudvar északnyugati sarkában a triász mészkőből fakad a karsztos forrás. „Alulról száll fel — írja Böckh János — s kétség nem lehet, hogy itt hidrosztatikai nyomás következtében jut a felszínre. A szilárd kőzetben való kifakadásának pontja alantabb keresendő s jelenleg már el van fedve." A pécsi kisiparosságot fokozatosan elsorvasztja a gyáripar, mely a széntelepek szomszédságában az ú. n. Gyárvárosban létesült. Az utolsó vízi molnárokat a város kielégíti és 1892-ben a Tettye-forrás vizét bekapcsolja a lakosság vízellátásába. 1892-ig Pécs városát a török vízvezeték látta el ivóvízzel. A török vízvezeték égetett agyagcsövei a Tettye-forrás és a hegyoldal egyéb kisebb forrásainak vizéből táplálkoztak, közkutakhoz vezettek, melyeket a nép csorgónak, vagy a török sadirvan szó átültetésével sandervárnak nevezett. A török vízvezeték csöveit az évszázadokon át lerakódott kristályos mész helyenkint teljesen eldugaszolta. A város igényeit már sehogy se tudta kielégíteni. Járványos betegségek fellépését, a házak udvarán rögtönzött kutak szennyezettsége, időnkint általános katasztrófává növelte, mely a lakosság számát évtizedekre visszavetette. Ilyen körülmények között létesült az új vízmű és nyert méltó szerepet a hegység legnagyobb karsztos forrása, a Tettye. A Tettye-forrás hidrogeológiai viszonyait már Böckh János is beható vizsgálat alá vette. 1930-ban jelent meg Pálfy Mór tollából igen tanulsá-