Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

II. FEJEZET: A karsztvíz - Vadász Elemér dr.: A Dunántúl karsztvizei

126 Dr. Vadász Elemér Fúrások. A bányászatból nyert tapasztalatok s a vízellátás célját szolgáló aknamélyítések bizonyítják, hogy a karsztvíz jelenléte a mészkőben nem minden körülmények között és minden helyen várható, sziikségszerűleg még az ismert szintben sem. Schmidt S. (26. sz. irod. 140. old.) szerint „. . . a triász mészkő nem tekintendő vízzel teli szivacsnak, mely vizét annak felnyitásával azonnal leadja, vagy amely olyan sok barlanggal volna tele, hogy a mai vízszint alatt átszelve, a bányászatra veszélyes lehetne". Ezt bizonyítja az a tény, hogy sokszor hosszú meddő vágatok haladnak a mészkőben vagy dolomitban, a víz minden nyoma nélkül. Különös véletlennek vagy különös helyi viszonyoknak kell tehát tulajdonítanunk azokat az elég nagy számban mutatkozó eseteket, melyekben kutató mélyfúrások tárták fel a karsztvizet, sokszor felszínre szálló módon is. Ilyen esetet ismertetett Fuller (32. sz. irod.) az Unió Bányászati és Ipari R. T. csóri 1. sz. fúrásával, amelyben a 124.80 m mélységben elért dolomit rétegekből 850 l/p 21.5° C hőmérsékü víz tört a felszínre. A külszín magassága itt nagyjában egyezik a csóri karsztforrások felszínre törésének szintjével, ami a fúrás karsztvizének kifolyását érthetővé teszi. A Vérteshegység területén több ilyen mélyfúrást ismerünk. Fehérvárcsurgón egy 225.5 m összmélységü fúrásban, 211 m mélységben, a nummulinás mészkőben jelentkezett már az átszivárgó karsztvíz, mely a 216 m-ben megütött triász dolomitból, 225 m mélységből 24 l/p mennyiségben tört felszínre. Alcsút határában, a Vérti völgyben, mintegy 140 m körüli térszínen lemélyített Cralius-fúrásból, a pannóniai, szarmata, helvetiumi és felső eocén rétegek 190 m mélységig terjedő összlete után elért felsőtriász dolomitból, 196 m mélységből 67 l/p 15° C hőmérsékletű víz jött a felszínre. E mélyfúrásokban a dolomit jelenléte igazolja a karsztvizet, melynek felszínre törését a megfelelő térszíni magasság érthetővé teszi. Ezzel szemben a Vérteshegység nyugati oldalán több olyan mélyfúrást említhetünk, Oroszlány—Pusztavám határában, amelyekben az alaphegységet nem triász dolomit, vagy mészkő, hanem középső-felsőkrétakori mészkő és mészmárga képviseli. Az itteni fúrásokból felszínre tört vizek karsztvíz-jellege tehát csak közvetett módon bizonyítható. Ehhez járul még az is, hogy a fúrások külső szintje, viszonylag magasabb a karsztvíznek ebben a körzetben ismert vagy várható szintjénél. Ezt a nehézséget kiegyensúlyozza e fúrásokban megütött víz nagy nyomása, sőt egyes esetekben a vízben észlelt metángáz, mely külön felhajtó erő gyanánt működik s a vizet a rendes szinten fölül is felszínre hajtja. Ilyen fúrás volt az oroszlányi XI. számú, melynek 200 m körüli kül-