Hidrológiai Közlöny 1939 (19. évfolyam)

Hatolykai Pap István: Megemlékezés az 1879. évi szegedi árvízről

10 Hatolykai Pap István rehajtások útján tudta előteremteni. Üj beruházáshoz meg éppenséggel nem foghatott, mert az érdekeltek járulékuk fizetését inindúntalan a hozzájárulási kulcs arányosításának eszközlésétől tették függővé, amit azonban a társulat állandóan elodázott. így történhetett meg azután, hogy a társulat alakulásának hatodik évében sem építette még ki Percsóra-— algyői töltését, noha ennek érdekében ahhoz a politikához is folyamodott, hogy a Sövényháza—algyői töltés fenntartását célzatosan elhanyagolta, hogy tagjait az előbb említett védvonal mihamarabbi megépítésére ösztönözze. A város a társulatnak eme taktikázásától joggal félthette a maga védbiztonságát, miért is annak ellensúlyozására elhatározta, hogy Szillér—baktói töltését saját költségén megfelelően megerősíti és hogy a víz a töltést esetleg meg ne kerülhesse, azt a macskási szöllőkig meg is hoszszabbítja. A városnak ezt az intézkedését viszont a társulat nem nézte jó szemmel, mert abban a társulati kötelékből való kilépés célzatát látta fennforogni. Panaszt is emelt emiatt a helytartótanácsnál, eredményt azonban nem tudott elérni. A viszony a két nagy érdekelt között természetesen az eddiginél is feszültebbé változott, de a város legalább mégis elérte azt az eredményt, hogy a társulat most már komolyabban kezdett a védelem kérdésével foglalkozni. Ezentúl évről-évre fokozottabb gondot fordított a sövényházi töltés jókarban tartására, — a percsóra—algyői töltést pedig végülis az 1863—64. évek folyamán kiépítette. Az 1867. esztendőben elérkezett az első nagy árvíz. Dr. Lázár György szavai szerint: „A gondviselés különös jóakaratának lehetett köszönni, hogy a töltések a vizet valahogy kiállották s Szeged város már ekkor el nem pusztult, mert bizony félő, ellenállhatott volna-e a betörő ár rohamainak a sövényháza—vadkerti és a baktó—macskás—szilléri töltés, melyek mind kisebb méretekben voltak kiépítve." Szeged — a szerencsés kimenetelű árvíz után — újólag megkísérelte a társulat kötelékéből megszabadulni, amit elérnie azonban ismét nem sikerült. A torzsalkodás a város és társulat között tovább folytatódott. — A társulat anyagi egyensúlyát továbbra is csak a járulékoknak végrehajtások útján való beszerzésével tudta biztosítani. Ezáltal némileg kedvezőbb anyagi helyzetbe jutott, úgyannyira, hogy töltéseit kijavíthatta, azonban sem az ártérfejlesztésre, sem az osztályozási és kirovási kulcs megállapítására komolyan nem is gondolt. — Ennélfogva Szeged városa, — a végrehajtásokkal járó folytonos zaklatásokat is megelégelve, — miután pénzéből is teljesen kifogyott, 1874. januárjában a társulat elleni panaszával egyenesen a képviselőházhoz fordult. A Ház az ügyet döntés végett minden vita nélkül kiadta a miniszternek, mire a társulat fennállásának 20-ik évében végre megtörtént az az újabb re-