Hidrológiai Közlöny 1939 (19. évfolyam)

Hatolykai Pap István: Megemlékezés az 1879. évi szegedi árvízről

Megemlékezés az 1879. évi szegedi árvízről 9 Várakozásában azonban erősen csalódott, inert az uradalom érdekét mindenek fölé helyező elnök vezetése alatt álló társulattól mi sem állott távolabb, mint a kisebbségben lévő város kívánságainak a tekintetbevétele. Amikor a város végül is legelemibb jogainak semmibevételét tapasztalta, amikor azt látta, hogy a társulat azt a szerény kívánságát sem akarja teljesíteni, hogy legalább az ártéri hozzájárulás kulcsát igazságosan állapítsa meg, — amikor a társulat előírta, hogy a város fehértói és fertői többezer hold kiterjedésű, teljesen terméketlen szikes területei után területarányban ugyanannyi ártéri jutalékot tartozik fizetni, mint maga az uradalom dúsan termő, mély fekvésű sövényházi réti területei után, — a város végül is türelmét veszítve, panasszal fordult a helytartótanácshoz és kéri a tanácsot, hogy vagy engedje ki a várost a társulat kebeléből, vagy adjon ki utasítást az igazságtalan kirovási kulcs megváltoztatására. A helytartótanács Szegednek a társulatba való tartozását újból kimondja, a hozzájárulási arány helyesbítése iránt pedig a várost az érdekeltekkel egyezségre utalja. A város a határozat ellen a belügyminiszterhez folyamodik, ahonnan kérvénye azzal érkezik vissza, hogy „miután az időközben életbeléptetett 1856. október 9-iki nyíltparancs szerint az eddigi társulatok helyett építészeti kerületek alakítandók, a város panaszait az újonnan alakítandó építészeti egylet keretében orvosolhatja." Az ügy ilyképpeni alakulása természetesen nagy örömet okozott a városnál, mivel reményt nyújtott sérelmeinek végleges megszüntetésére. A nyiltparancs végrehajtása során az új társulati beosztás tekintetében három elgondolás ütközött egymással, nevezetesen: A helyhatóság terve szerint a társulat a csongrádi magasparttól a röszkei magaslatig terjedő építészeti kerületbe lett volna beosztandó. Ezzel szemben állott a város eredeti elgondolása és végül, mint harmadik, a társulatnak az a felfogása, hogy a társulatot eddigi határai között kell újra alakítani. Az állam mindenáron nagy társulatot akart létrehozni. Minthogy ebbeli felfogásához közelebb állott a társulat, illetőleg uradalom álláspontja, ennélfogva ez az álláspont győzött. Az érdekek összeegyeztetése mellékesnek bizonyult, úgyannyira, hogy a város panaszainak orvoslása ez alkalommal szóba sem került. A kérdést tehát nem gyakorlati, hanem elvi szempont döntötte el. A döntésthoző nem is sejtette, hogy mily óriási felelősséget vállalt magára, amikor döntésével egy város halálos ítéletét mondotta ki. A társulat ez alkalommal a „Percsóra—szegedi ármentesítő társulat" új nevet kapta, de egyébként nemcsak területében, de szellemében is megmaradt a réginek. Úgyszólván állandóan anyagi gondokkal küzdött. A művek fenntartásához szükséges pénzösszegeket is többnyire csak vég-