Hidrológiai Közlöny 1939 (19. évfolyam)
Dr. Schréter Zoltán: A talajvíz és a szénbányászat
32 Dr. Schr éter Zoltán vizet tartalmazó dolomitkavics alatt fekszik, uralkodólag agyagos, tehát vizet át nem eresztő rétegekből áll. Miután a község alatt bányaműveletek nem voltak, repedések, hasadékok sem képződhettek az altalajban, amelyek a vizet elvonták és a bányaműveletekbe vezették volna. Mint említettem, a vízhiányban szenvedő kútaktól kb. 130--170 ni távolságra esik a lefejtett lignitterület széle. A lignittelep a fejtési szegély táján csekély mélységben feküdt a külszín alatt, sőt keletebbre külszíni művelettel (külfejtéssel) fejtették a lignittelepet. A régi Antal-akna táján is 12—14 m mélységben találták meg a telepet. (L. 12, 5. old.) Miután Goldreich (13, 14.) szerint a lefejtett szénterületek szélei fölött, ha a fedő agyag és márga, a törési szög 60—70°-os, nyilvánvaló, hogy a 20—30 m mélységben lévő s a lignittelep lefejtése után leroskadó terület szegély-repedései a külszínen legfeljebb 15—20 m távolságig jelentkezhettek a kifejtett terület szélétől számítva, tehát a várostól keletre még a Várároktól is 20—30 m távolságban K-felé mutatkozhattak csak a repedések, amelyek a talajvizet esetleg elvonhatták. Ugyanez az eset áll nagyjából a nagyközség D-i részétől nyugatra eső és az Antal-akna által kifejtett területre vonatkozólag, amire alantabb még visszatérek. Tekintettel azonban arra, hogy Várpalota község területén a földalatti talajvíz áramlása ÉÉNY-ról DDK-felé irányul, tehát nem a lefejtett lignitterületek felől a kutak felé, hanem inkább ellenkezőleg történik, semmikép sem állíthatjuk, hogy a lignitbányászat elvonta volna a község déli részén lévő kutak vizét. Kétségtelen ugyan, hogy az omlasztásos bányaművelet következtében a lefejtett bányateriiletek süllyedtek s a süliyedés repedések, hasadékok képződésével járt, amelyeken keresztül a talajvíz több-kevesebb része a bányamüveletekbe vándorolt, de természetesen csakis a letnűvelt területeken, ami befolyással nem volt a városi kutak vizére. Egyébként a lefejtett területen is aránylag rövid idő múlva nyilván megszűnik a talajvíznek az elvezetése. Tudniillik a lignittelep fedő rétegei uralkodólag agyagos kőzetekből állanak; a képződött repedések oldalai — főleg agyagból állván — már csekély mennyiségű víz hozzájutása következtében is rögtön duzzadnak s a víz lefelé irányuló útját csakhamar elzárhatták. Hogy ennek így kellett történnie, azt bizonyítják azok a kis tavacskák, amelyek a lefejtett és megsüllyedt lignitteriilet fölött egy-két évvel a lefejtés után képződtek s amelyek a lignitfejtés továbbhaladásával helyüket is változtatják. Ha a repedések nyiltak volnának és állandóan elvezetnék a talajvizet a bányaműveletekbe, akkor ilyen külszíni tavacskák a csapadékvizekből nem képződhetnének.
