Hidrológiai Közlöny 1939 (19. évfolyam)
Dr. Schréter Zoltán: A talajvíz és a szénbányászat
A talajvíz és a szénbányászat 33 Valószínű azonban viszont, hogy ott, ahol a pleisztocén agyag és kavicstakarót megszakították, pl. a lignittelep egykori külfejtésében, — ahol nemcsak a felső barna agyagot és kavicsot, hanem a lignitnek e helyütt vékony fedő rétegösszletét is eltávolították — a kavicsban lévő talajvíz is kiszivárgott a külső fejtés után visszamaradt gödörbe. A gödörben a vízhatlan alzat fölött felgyülemlett víztömeg legnagyobb része ugyan kétségkívül a csapadékvízből származik, de minden esetre a kavics talajvize is hozzájárult a víztömeg szaporításához. Az egykori külfejtés gödre azonban már elég távol, kb. 320—500 m-re esik a vízhiányban szenvedő községi kútaktól, hogy azokra befolyást már nem, vagy alig gyakorolhatott. A fokozatosan továbbhaladó omlasztásos fejtés következtében — mint már említettem — a térszín a lefejtett terület fölött fokozatosan lesüllyed néhány méterrel és ezzel kapcsolatban a talajvizet tartalmazó kavicsréteg is mélyebbre kerül. Mivel ezek a lesüllyedt felszínrészletek lefolyástalan teknőcskéket formálnak, azokban a csapadékvíz összegyülemlik. Ezek a tavacskák a fejtés továbbhaladásával — a bányaigazgatóság közlése szerint — szintén továbbvándorolnak. Ezidőszerint még nem tudjuk, hogy ezeknek a vándortavacskáknak létrehozásában kizárólag a csapadékvíznek van e szerepe, vagy esetleg helyenkint a talajvíz is hozzájárul-e a vízfelület képzéséhez. Ennek a megállapítása hosszabb időn át végzett pontos megfigyeléseket igényel. Mivel a régibb lignitfejtések széle kb. 130—-170 m-re s a fejtések fölött képződött tavacskák kb. 200—400 m-re vannak a szóbanforgó városi kútaktól, mindenképpen valószínűtlen, hogy ezek a város alatt elhúzódó dolomitkavicsréteg talajvizére befolyással lennének. Támogatják ezt a feltevést a következő meggondolások: 1. A községi kútak s a lefejtett terület között egy patakmeder húzódik végig — a Várárok — amely legalább az év egy szakaszán át vizet tartalmaz és így a dolomitkavics talajvizét is többé-kevésbbé táplálhatja, viszont a lefejtett területek süllyedése által esetleg előálló leszívó hatást ellensúlyozza. 2. Másfelől az a körülmény, hogy az ismételt mérések — amelyeket alantabb közlök — bebizonyították azt, hogy a kútak nagy részébe időnkint visszatér a víz. Már pedig ha a bányászat okozná valamilyen vonatkozásban a kútak vizének elvonását, a víz eltűnése egyszersmindenkori, végleges volna s az időjárás csapadékosabbá válásával sem jelentkeznék a kútakban a vízoszlop. Alább közlök egy táblázatot, amely 32 várpalotai kútnak az adatait tartalmazza és pedig 1930 október 24. és december 19-én, valamint 1933 augusztus 13-án és december 12-én végzett mérések eredményeit. Ezeknek a kútaknak a tulajdonosai már régebben panaszkodtak víz-
