Hidrológiai Közlöny 1939 (19. évfolyam)
Dr. Schréter Zoltán: A talajvíz és a szénbányászat
A talajvíz és a szénbányászat 27 gondosan átnéztem. Itt csak egyetlen adatot találtam. Simon szerint (11. pag. 36.) az 1927. márc. 4-én kipattant VII. erősségű földrengés epicentrumának közelében (a nagyközség közepén) egy kút vize egy métert apadt. Lássuk ezután Várpalota nagyközség talajvíz viszonyait közelebbről. Várpalota nagyközség déli felén a középső miocén agyagos-homokos rétegcsoport és a vetődéstől északra, a pannóniai emeletbeli édesvízi mészkő fölött — mint említettem — vékony pleisztocén rétegösszlet fekszik és pedig 2—6 m vastag dolomitkavics és törmelék, e fölött pedig 0.2—0.5 m vastag barna és barnássárga agyag telepszik. A dolomit kavics és törmelék jó vízvezető réteg; a várpalotai kutak nagyobbrésze innen nyeri a vizét. A kutak kisebb része, nevezetesen a nagyobb mélységüek, Korompay bányaigazgató úr adatát fogadva el alapul, valószínűleg a kavics alatt fekvő miocén rétegösszlet egyik homokosabb agyagrétegéből nyerheti a vizét. A pleisztocén kavicsban mozgó talajvíz, valamint a középső miocén homokos rétegekben lévő víz légköri (atmoszferilikus) eredetű. A környéken, de különösen a várostól ÉNY-ra, a város ÉNY-i és középső részén lehulló csapadékvíz jó része ott helyben elszivárog, bejut az emiített rétegekbe s az azokban lévő talajvizet táplálja. A pleisztocén kavicsrétegben lévő talajvíz kétségkívül ÉNY-ról DK és D felé húzódik a Várvölgy mentén, továbbá annak az egész alacsony dombnak a területén is, amelyen a nagyközség déli része épült s ahol azok a kútak fekszenek, amelyeknek vize 1936-ban apadt s részben eltűnt. Erre a szivárgási irányra utal a térszín általános lejtése és ezzel nagyjából párhuzamosnak kell tartanunk azt a határfelületet is, amely fölött a víz a kavicsban lassan lefelé mozog. Az a körülmény, hogy a régi Mátyásvárban ősrégi és kiapadhatatlan bővizű kút van, amelynek vízbősége változatlan maradt ugyanakkor, amikor a városi kútak egy részének vize erősen csökkent, vagy elapadt, arra a feltevésre jogosít, hogy a Mátyásvár táján ÉNY—DK-i irányú harantvetődés mentén feltörő forrás, vagy forráscsoport van, amely talán a mélyben rejtőzködő triász dolomitból tör fel a számos bakonyi karsztforrás módjára. Ez a forrás a Mátyásvárnál nem bukkan a külszínre. Lehetséges, hogy éppen a kút bővizüsége folytán építették annak idején erre a helyre a várat is. Ezek a mélyből feltörő, de rejtett források táplálhatják a Mátyásvár bővizű kútját, továbbá ezeknek a forrásoknak elszivárgó vize táplálhatja, legalább részben, a pleisztocén kavicsréteg talajvizét, elsősorban a Mátyásvárhoz legközelebb eső kútakat is. A honvédségi fegyvermester jelentése szerint a tiszti lakóépületben lévő 60 m 3-es víztartály napi szükségletét ez a kút állandóan ellátja.
