Hidrológiai Közlöny 1939 (19. évfolyam)
Dr. Schréter Zoltán: A talajvíz és a szénbányászat
28 Dr. Schréter Zoltán A katonai kincstár 1932. év folyamán, a tiszti lakóház megépítése után, szennyvizének levezetése céljából egy földalatti csatornát létesített, amely a Mátyásvár előtt lévő várkertben kiásott szennyvízderítőbe torkollott. A szennyvízderítőből pedig a lefektetendő betoncsővezeték részére kivezető csatornát ásatott, amely a Mátyásvár keleti oldalán húzódó Várárokban torkollik ki. Faller Jenő megfigyelése szerint a szennyvízderítő kimélyítése alkalmával a víz bőségesen fakadt fel és hogy a gödröt tovább mélyíthessék, a vizet szivattyúval kellett eltávolítani. A csatorna mélyítése alkalmával mindenütt volt vízszivárgás a Várkert területén, és pedig általában a térszín alatt kb. 1.70 m mélységben kezdődő dolomit-kavicsrétegből. A csatorna mélysége Faller szerint általában 2.90—4.00 m között mozgott. Amikor a földalatti csatornának a Várkert keleti részében lévő szakaszát mélyítették, terméskövet (valószínűleg édesvízi mészkövet vagy dolomitot) tártak fel két ponton s a két pont közt erős forrást nyitottak meg. Amint a forrást megütötték. Faliéi ]. szerint, abban a pillanatban elapadt az ú. n. „fürdőház" (jelenleg „Unió Bány. és Ip. RT." tisztviselői lakás) pincéjében lévő forrás. Várpalota nagyközség elöljárósága szerint a szennyvízderítőtöl kb. 50 m-re lévő községi közkút vize szintén lényegesen apadt a szennyvízderítő létesítése után, holott régebben állandóan bővizű volt a kút, ami különösen tűzveszély esetén volt fontos a városra. Ugyancsak, vizüknek kútjukból való elapadását panaszolták Kramaszta Béla és 16 társa, várpalotai lakosok, akik közül ötnek, nevezetesen: Glancz Mátyás, Molnár János (Erzsébet szálló), Berkes Manó, Karner István és özv. Deák Józsefné kútjai fekszenek legközelebb a szennyvízderítő csatornához. Nevezettek azt állították, hogy kútjaiknak vize azóta tűnt el, vagy csökkent a minimumra, amióta a szennyvízderítő elkészült. Ezeket a panaszokat a helyszínen megvizsgáltam és a következőket állapítottam meg: 1. A fent említett „fürdőház" forrása teljesen elapadt. 2. A községi közkút vízmennyisége lényegesen apadt. 1933. aug. 16-án eszközölt próbaszivattyúzás szerint 2 óra 20 perc alatt a víz hozzáfolyás csak 180 liter volt, ami igen kevésnek mondható, főképp a tűzveszély szempontjából. 3. Glancz M., Molnár J., Berkes M., Karner J. és özv. Deák J-né kútjaiban, állításuk szerint, a talajvíz aze'őtt magasan állott (1.30—4.(10 m); a szennyvízderítő létesítése után azonban a kutak vize apadni kezdett, míg végre részben, vagy teljesen elapadt. Miután felmerült az a gyanú, hogy a fent említett kútak vizének elvonását esetleg a várpalotai lignitbányászat okozhatta, vizsgálataimat erre nézve is kiterjesztettem. Megállapíthattam azonban, hogy a lignitbányászat á'tal lefejtett területek már olyan távolságra vannak ezektől a kútaktól, hogy a lignit lefejtése a fenti kútak vízmennyiségére befolyással már nini lehet. A lefejtett lignitterület egyéb-