Hidrológiai Közlöny 1939 (19. évfolyam)

Dr. Schréter Zoltán: A talajvíz és a szénbányászat

26 Dr. Schréter Zoltán szos barna agyag 0.0—0.5 ni s az alatta következő dolomitgörgetegekből álló réteg 2.0—6.0 m vastagságú. Ez a kavicsréteg nem egyenletes, síkfelületre telepszik, hanem a harmadkori képződményekkel való érintkezési felülete a valószínűség szerint hepehupás; egyes helyeken a kavics és törmelék kis lemélytilő teknőket tölt fel, másutt kis kiemelkedésekre települ. Ez a dolomitkavicsréteg hidrogeölógiai-szemponból fontos képződmény: ez az a víztartó réteg, amelyből a várpalotai kútak többsége a vizét nyeri. Ami a fiatalabbkori vetődéseket illeti, már t. Roth K. helyesen ráutalt arra, (i. m. 44. old.) hogy a Kékerti (Kikéri) tó-guttamási árok, amelyben a pannóniai mészkőtáblával fedett fiatal harmadkori rétegek fekszenek, viszonylag süllyedt a pannóniai emelet ideje után, illetve ettől az ároktól DK-re lévő triász dolomit és mészkővonulat a várpalotai lignitteknővel együtt viszonylag emelkedett. Ez az ÉK—DNY-i irányú, fiatai mozgást eláruló törésvonal tulajdonképpen a föntebb már említett, a Baglyas hegyet, az Inotai rögöt és Péti hegyet ÉNY-on határoló régi tektonikai vonal, amely a pannóniai emelet után újraéledt s a fiatal harmadkori rétegeket is elvetette. Ez a vetődésvonal Várpalota DK-i részén húzódik át s úgy a lignitbányászat, mint a hidrológia szempontjából fontos. Hidrológiai szempontból is érdekes és ezért fel kell még említenem, hogy Várpalota környéke egyike azoknak a területeknek hazánkban, amelyeket a földrengések a legsűrűbben meglátogatnak. A várpalotai földrengéseket Simon Béla dr. részletesen ismertette. (11) Szerinte nagyobbkisebb földrengések voltak: 1903-ban, 1912-ben, 1931. ápr. 18-án, viszont nagyobb rengés csoportot képviselt az 1927. márc. 3-tól szeptember l-ig tartó földrengés raj. A földtani leírásokban a vízi viszonyokra kevés utalást találunk. Mindössze Faller Jenő értekezésében találjuk a következő megjegyzéseket (12 pag. 6.) „...A bányaműveletek ugyanis megcsapolták a község kútjait, amelyeknek ivóvíz szükségletét — kötelezettsége értelmében -— a széheli forrás bevezetésével oldotta meg." (Kétségkívül az Antal aknával az Antal bányamezőben.) A 13. oldalon: ,, . . . lokális vetődések, amelyek minden esetben vízvezetök, sok esetben akadályozói a tervszerű előkészítésnek. ... A bányavizek egyrészt talajvízből eredők s az oinlasztás okozta szakadások mentén szivárognak a mélybe s gyűlnek fel lokálisan a széntelep fedőhorpáiban, amelyek megcsapolásakor hirtelen törnek a vágatokba. Másrészt az északkelet—délnyugati irányú fővetőből származók, melyek mentén a szárinata rétegek vízvezető homokos kavics zónáinak nyomás alatti vize összeköttetést talál a művelésnek területeivel." Miután a földrengések tudvalevően befolyásolni szokták a források és kútak vizét s a talajvizeket, a földrengésekről szóló tudósításokat is