Hidrológiai Közlöny 1939 (19. évfolyam)
Dr. Schréter Zoltán: A talajvíz és a szénbányászat
24 Dr. Schr éter Zoltán azt is ki keil emelnünk, hogy vannak olyan esetek is, amikor a kútvizek apadásának és eltűnésének nem a szénbányászat az oka. A fentebb közölt bevezetés után áttérek tulajdonképeni tárgyamra: igazolni óhajtom tapasztalataim alapján azt, hogy egyes esetekben a szénbányászat nem vonja el a kútak vizét; tehát minden ilyen irányú panaszt külön-külön kell megvizsgálnunk és elbírálnunk, hogy a valódi viszonyokról meggyőződhessünk. Ilyen esetet tapasztaltam Várpalota, veszprémmegyei nagyközségben és Baglyasalja, nógrádmegyei községben. Ezeket az eseteket, mivel hidrogeológiai szempontból igen figyelemreméltók és közérdekűek, tüzetesebben óhajtom ismertetni. Várpalota nagyközség a Bakony hegység DK felé néző oldalán, a Sárrét fiatalkorú süllyedésének ÉNY-i szélén fekszik. A Bakonynak a közelében lévő része, Várpalotától ÉNY-ra és É-ra, az Öreg-futóné, Bérhegy, Várberek, valamint az Inota mellett lévő hegynyúlvány és ÉK-ebbre a Baglyas-hegy és Akasztó-hegy a felső triász korú karni és nóri emeleibeli fődolomitbói áll. A triász képződményeket ÉK—DNY-i, közel NY—K-i és ÉNY—DK-i irányú tektonikai vonalak, vetődések hatják át. A főszerkezeti (tektonikai), vagyis törésvonal az Akasztó- és Baglyashegyek ÉNY-i oldalán s az Inotai hegynyúlvány oldalán húzódik, majd Várpalota DNY-i része alatt a Péti hegy ÉNY-i oldalára jut, ahonnét Sóly irányában húzódik tovább. Vele párhuzamosan, tőle kb. 300—400 m-re ÉNY-ra egy másik vetődés húzódik Bakonykúti tájától DNY-felé, amely valószínűleg áthúzódik az Öreg-futóné és Bérhegy déli oldalán iévő NY—K-i törésvonalba, amelynek mentén t. Roth Károly szerint (8) vízszintes irányú elmozdulás történt. T. Roth Károly (9) más helyen közölt rajza szerint a Bakony déli határát szolgáltató Csór—inotai vetődésvonal Várpalota alatt ÉNY-ra húzódik és úgy látszik, szintén bele fut az Öregfutóné törésvonalába. A középső miocén elején a Várpalota környéki részlet betört, lesüllyedt s a lesüllyedt részletbe — amely a mai Sárrétnek folytatása — a középső miocénnek, majd a felső miocénnek s végül a pliocénnek üledékei rakódtak le.* A középső miocén alsó részének, a helvétiai emeletnek tekintélyes vastagságú üledéksora halmozódott fel ebben a lesüllyedt medencerészletben. A helvétiai emelet alsó része főleg homokos inárgából áll, amelybe meszes konglomerátum padok telepszenek. Ennek a rétegösszletnek vastagsága a Sárréten végzett fúrások szerint 340 m. Az előbbi rétegek fü* A földtani viszonyokat Hantken M., id. Lóczy L., Taeger H., Papp K., t. Roth K. és Faller j. ismertették. A földtani viszonyokat főleg t. Roth K. értekezése alapján közlöm. (A várpalotai lignitterület. Földtani Közlöny 1924. UV. kötetének 38. oldalán.) Az irodalom felsorolását ugyanitt megtaláljuk.
