Hidrológiai Közlöny 1939 (19. évfolyam)

Dr. Schréter Zoltán: A talajvíz és a szénbányászat

A talajvíz és a szénbányászat 23 lenné teszi. Természetes, hogy a műszaki tudományok továbbfejlődésével ezt a kérdést is meg fogják oldani, amint szükség lesz rá. Előfordulhat mégis az az eset, hogy a széntelep aránylag kis mélységben haladó feltáró vágata, vagy fejtése, a pleisztocén, vagy holocén képződményekkel feltöltött völgyfenék alá jut. Ilyen esetekben még a külszíni folyóvizek is betörhetnek a bányába. Ez történt például 1916-ban az „Egercsehi Kőszénbánya RT." Lipót lejtősaknájának területén, ahol egy régi kutató feltörés fölött a tartós esőzés és utána bekövetkezett felhőszakadás az alluviális lapályon a felszínig terjedő vékony földréteget átáztatta, az beszakadt s a lapályon felgyülemlett iszapos víztömeg utat talált a bányába. A bánya termelő képessége az első 24 órában teljesen megbénult. A második napon megkezdődött az iszap kitakarítása, de a teljes üzem csak a 6—7-ik napon indulhatott meg. (5, 6.) Hasonló eset történt a járdánházai szénterületen is, ahol az 1913 augusztusában és szeptemberében a Hódos patak völgyén lezúduló árvíz szintén utat talált a bányának a völgy talpa közelében lévő akkori műveleteibe s azokat elöntötte. (6. pag. 62.) A fentiekben egész röviden és átnézetesen vázoltam azokat az eshetőségeket, ahogyan a víz a szénbányászatot fenyegetheti. Látjuk tehát, hogy a szénbányászat a széntelep lefejtésekor úgy a széntelep fekvőjében, mint fedőjében évezredeken, sőt évmilliókon át raktározódott vizet megcsapolhatja. A víz betörhet a bányába s ott nagy károkat okozhat, sőt az üzemet rövidebb-hosszabb ideig lehetetlenné is teheti. De az éremnek más oldala is van. A szénbányászat nemcsak saját magának okozhat kárt a talajvizek elvezetésével, hanem az emberiség közösségének is, ami sok esetben kártérítési igény bejelentésének, pereskedésnek lehet az alapja. A szénbányászat tudniillik az emberiség által felhasznált vizet, mint a kútak, esetleg patakok vizét, hévforrásokat és gyógyvizeket, megcsapolhatja és máról holnapra eltüntetheti. A szakirodalomból tudjuk, hogy 1879-ben, 1887-ben, 1892-ben és 1897^ben milyen nagy ijedelmet okozott a duxi-ossegi (Csehország) barnaszénbányába a műveletek előrehaladása közben hirtelen betört nagytömegű melegvíz és az a körülmény, hogy ugyanakkor a teplitz-schönaui melegfürdők vize teljesen eltűnt. (7.) Az az eset pedig, hogy a szénbányászat a kutak vizét elvonta, nem tartozott a ritkaságok közé. Ezeket tudva, ha a szénbányászat közelében lévő kutak vize apad, vagy éppenséggel ideiglenesen eltűnik, a nagyközönség, de a szakemberek is mindjárt hajlandók arra gondolni, hogy a kútak vizének elvesztéséi kizárólag csak a szénbányászat okozhatta. Ha el is ismerjük azt, hogy a szénbányászat bizonyos körülmények között csakugyan elvezetheti a kútak vizét, ugyanakkor nyomatékosan