Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)

Noszky Jenő dr.: Maros Imre emlékezete - Horusitzky Henrik: Budapest dunajobbparti részének hidrogeológiája

Buda hidrogeológiája 25' gyakran a föld mélyében eltűnő úgynevezett búvópatakok találtak utat maguknak, s ezeknek nagyobb víztömege a földalatti rombolásban, üregképződésben még nagyobb munkát fejthetett ki. A karsztos üregek vize a repedéseken keresztül összeköttetést keresett egymással s így kialakulhatott a hegységek összefüggő karsztos járatrendszere, mely a karsztvíz szintjéig vízzel telhetett meg. Ha a karsztvíztömeg munkája mélyebbre vágta magát a hegységek belsejében, a magasabban fekvő üregrendszerek fokozatosan szárazra kerültek, mint barlangok, felszíni töbrök, dolinák, stb., és később csak a felszíni vizeket a mélyebben fekvő karsztvíztükörhöz szállító vezetékek szerepét töltötték be, melyeken át az általuk elnyelt víz a mélység felé halad. Ha mészkőhegységekben az erózió a területet a karsztvíz szintje alatt megnyitja, vagy tektonikai mozgások következtében kerül a hegységben valamely vízrekesztő réteggel le nem fedett részlet a karsztvíznívónál mélyebb szintben a felszínre, bővizű karsztvízforrások alakjában bukkan elő a karsztos üregrendszer vize. Ezért önti el a bányákat is a víz, ha a bányamívelés folyamán a mészkőtömeget valahol a karsztvíznívónál mélyebb szintben megnyitják. A karsztvíz igen nagy víztömegeket reprezentál, s érthető az a törekvés, mely szerint a főváros vízellátásába is törekedtek bekapcsolni a mélységben várt nagytömegű karsztvizet. A Budai hegység magját, mint már ismeretes, a triász-korszak dolomitjai és mészkövei alkotják, melyek fővárosunk területén a Sashegytől észak felé egészen az ürömi határig követhetők. Mindezen kőzetek, mint jó víznyelők ismeretesek. A Dachstein mészkőben a víz valódi karsztos barlang- és üregrendszerben mozoghat, a dolomitban viszont a porrá széteső dolomitféleségek, „Reibsand"-os dolomitrészletek biztosítják a triász belsejében tárolódó karsztvíz összefüggését, mely vizet a dolomitok összerepedezettsége folytán a repedés- és hasadékhálózat is jól vezeti a mélységben. A Budai hegység karsztvízterülete a Dunától nyugat felé Tokod, Dorog, Esztergom, Tatatóváros felé terjed, ahol a szénbányaterületek bányaművelése folyamán gyakran kell a mélységben előtörő karsztvíztömeggel megküzdeni. Ezen a hatalmas területen tehát óriási összefüggő víztömeggel kell számolnunk, melynek esetleges kimerüléséről, bármely nagy vízmennyiséget is vonjunk el belőle, szó sem lehet. Területünk karsztvizének jó ismerője Schréter Zoltán (259) a karsztvíz általános magasságát, éppen az említett bányaterületek tapasztalatai alapján, 132 m tengerszintfeletti magasságban állapította meg. A terület keleti szélén a karsztvíztükör alá hajlik. A Budai hegység mellett a pesti síkság lesüllyedése s a Dunának a hegység lábához magát mindig mélyebbre vágó eróziója ma már mélyebben engedett kifolyást a pliocén végén még magasabban kiömlő hévvizeknek, s azért ezek ma 110 méter körüli tengerszintfeletti magasságban törnek fel. Ezekhez a hév-