Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)

Noszky Jenő dr.: Maros Imre emlékezete - Horusitzky Henrik: Budapest dunajobbparti részének hidrogeológiája

'64 Horusitzky Henrik resztül törnek, a felső triászkori dolomitokban és mészkövekben tárolódik. Ezek alatt, ha a Budai hegységben nincsenek is a felszínen, a mélyebb triásszintek, kagylós mészkövek és az úgynevezett werfeni rétegek palás márgás sorozatát kell várnunk, mely utóbbi lehet talán a karsztvíz vízrekesztö feküje. Ez alatt permi homokkövek, bizonytalan karbon üledékek, végül kétségtelenül ősi kristályos kőzetek, a közeli Velencei hegység kőzetével megegyező gránit vagy talán kristályos palák alkotják a Budai hegység mély alapját. E szemeink előtt elrejtett rétegegymásutánt csak analógiák és a valószínűség alapján rekonstruálhatjuk. A hévvizek rádióaktivitása, rádiumemanáció-tartalma azonban már biztosabban elárulja a mélységben rejtőző említett kristályos kőzeteket, mert a rádiumés rádiumemanáció-tartalmat máshonnan, mint ezekből származtatni alig lehet. A mélységbeli közös víztartó mélységére, tehát arra a mélységre vonatkozólag, melyből a hévvizek feltörnek, még megközelítő adatot sem nyújthatok. A vizek hőfokából általában több-kevesebb következtetést szokott meríteni a hidrogeológia a mélységre nézve, melyből a vizek feltörnek. Ezt a következtetést a geotermikus grádiens helyenkint változó nagyságának ismerete teszi lehetővé, mely grádiens megadja azt a mélységet, mely mélységben egységenkint a lefelé mindjobban emelkedő földhőmérséklet egy-egy fokkal emelkedik. A budai hévvizek feltörése közben azonban a karsztvíz hűtő hatása érvényesül különböző mértékben, s a víz eredeti hőfokát sem ismerjük és így semmi támpont nem áll rendelkezésünkre, melynek segítségével a víztartó mélységét megbecsülhetnénk. Annyi kétségtelen, hogy a hévvizek eredési helyét legmélyebb fúrásunknál (a városligeti régi artézi kút 970.48 m és az új artézi kút 1256 m) is sokkalta nagyobb mélységben kell keresnünk, s a fúrás csak azt a hasadékrendszert nyitotta meg, melyen át a víz még nagyobb mélységekből a fúrólyukon át a felszínre törhet. A víz eredeti hőfoka semmiesetre sem volt 80 C fokon alul. Amint a fentebbiekből kitűnik, a mélységbeli vizet seholsem kapjuk tisztán a Budai hegységben, hanem az mindig több-kevesebb karsztvízzel keverve érkezik hozzánk. Ha hévvizeinket mégis osztályozni akarjuk, azt hiszem, nem tévedek, ha bizonyos fenntartással igazi mélységbeli vizeknek nevezem a 60 C fok körüli, illetve ezen felüli hőmérsékletű hévvizeket, miután itt a keveredés a karsztvízzel aránylag csekély s ezekre inkább csak az óriási karsztvíztömeg hűtő hatása hatott. Kevés karsztvíz azért ezekhez is keveredett, mint azt a 22. számú mellékleten próbálom szemléltetni. Ezen magasabb hőfokú hévvizek a vastag kiscelli agyagtakaró alól, kelet felől érkeznek a Budai hegység triász lábához, s ott a hegységperemi töréseken, hasadékokon találnak utat a felszínre, aránylag kisebb mennyiséget ragadva magukkal a triász karsztvizéből.