Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)

Noszky Jenő dr.: Maros Imre emlékezete - Horusitzky Henrik: Budapest dunajobbparti részének hidrogeológiája

Buda hidrogeológiája 25' A másik hévvízcsoportba a 40 C fok körüli félhévviz forrásokat sorozhatjuk. Eredetük természetesen az előbbiekkel megegyezik, de ezeknél a feltörő vízben a mélységbeli víz a vele keverve feltörő karsztvízzel körülbelül egyensúlyban van. A harmadik csoportba tartozó vizek már jóval kisebb höfokúak, hőmérsékletük 20 C fok körül mozog. Ezekben a forrásokban a mélységbeli vizek szerepe mindössze annyi, hogy a víz hőfokát a mélység alapján várható hőmérséklet fölé emelte, a hidegebb karsztvizet, vagy a harmadkori rétegekben mozgó rétegvizet némileg felmelegítette. Az ilyen langyos vizekhez kevert mélységbeli víz mennyisége ezek szerint csekély. Mindezek a források a Gellért-gyógyfürdőtől a Római-fürdőig követhetők, mely vonalban látták régen a budapesti nagy thermális vonalat, mely a Budai hegység peremét követi. Délről észak felé haladva a források hőfoka általában csökken. Ma már azonban nem lehet a hévforrások felszínre hozatalát egyetlen ilyen északdéli törésrendszernek, thermális vonalnak tulajdonítani. Horusitzky Ferenc (390) mutatott rá, hogy maga a Gellérthegy-perem közismert számos forrásával sem ilyen észak-déli törésrendszerhez tartozik, hanem az ördögárok-völgy északnyugat-délkeleti irányú mélyreható törés-, hasadékrendszerének folytatása. A vizek felszínre jutásának optimális feltételeit azokon a helyeken találjuk meg, ahol a hegység testébe vágódó vetődések, illetve hasadékrendszerek és a hegység peremi vetőrendszerek keresztezik egymást. Ezért helyezkednek el a források hézagosan, megszakításokkal bizonyos csoportokban. (Pl.: Gellérthegyi, József hegyi és Csillaghegyi forráscsoportok.) Az Alföld alól a vastag kiscelli agyagtakaró alatt érkező hévvizek feltörő útjukban ezeket a hasadékrendszereket használják fel és behatolhatnak bizonyos távolságra a hegységbe vágódó, mélyreható töréseken a hegység belsejébe is, mint az ördögárok-völgyet is kísérő régi hévforrásnyomok mutatják. Ez a felismerés kell, hogy a budai hévvízkutatás alapja legyen, s ez teszi indokolttá különösen ez utóbbi, hegységünkben talán a leghatalmasabb .törésrendszer mentén a további hévvízkutatásokat. A budai thermális vizek hőfoka nem állandó, ismételt mérések alapján megállapítható voit, hogy némi ingadozásokat mutat. Ezekben az ingadozásokban szabályszerűséget kimutatni nem lehet és nem tartom ezeket másra visszavezethetőnek, mint a karsztvíztükör ellenőrizhetetlen nívóingadozására. Független a vizek hőfoka a levegő hőmérsékletétől, a csapadékviszonyoktól és a Duna vízállásának ingadozásától egyaránt, mint erre Mádai Lajos (296, 337, 345) rámutatott. A hőmérsékleti ingadozásokban periodicitás sem volt eddig felismerhető. A hőmérséklet ingadozás-mértéke a 4—5 C fokot nem haladja meg az eddigi mérések alapján. Ingadozásokat mutat a hévvizek víznívója, felnyomódási magassága