Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)

Noszky Jenő dr.: Maros Imre emlékezete - Horusitzky Henrik: Budapest dunajobbparti részének hidrogeológiája

Buda hidrogeológiája 25' mintegy 1500 méter süllyedést kell feltételezni, tehát a triász elejével kialakult geoszinklinális süllyedése a permtől kezdve ennél is jóval nagyobb kellett hogy legyen. III. A triász utáni hézag és az eocén. A triász-korszak üledékei, a dolomitok és a dachsteinmészkövek után óriási hézagot látunk a Budai hegység rétegsorában. Hiányzanak a fiatalabb mezozoikum üledékei, a jura- és kréta-képződmények, s hiányzanak a felső eocénig a harmadkor idősebb üledékei is. Szinte lehetetlen ma már kétségtelenül eldönteni, hogy a fiatalabb mezozoikum ki volt-e valaha fejlődve a Budai hegység területén, s ha igen, milyen mértékű volt és meddig tartott itt a jura-kréta tengeri időszak. A mezozoikum fiatalabb szakaszának fejlődéstörténetét illetőleg csak elméleti következtetésekre vagyunk utalva. Vendl Aladár (300) a Budai hegységgel érintkező Gerecsehegységnek még mélytengeri jura üledékeiből és abból a tényből, hogy a gerecsei jura üledékei közeli szárazföldre utaló törmeléket nem tartalmaznak, nem tartja valószínűnek, hogy a jura folyamán a közelben szárazföld húzódott volna, tehát a Budai hegység ekkor már szárazföldként szegélyezte volna a gerecsei jura tengerét. A gerecsei neokom, az alsó kréta már partközeli homokkövekből és konglomerátokból s partközeli márgákból tevődik össze, alig elképzelhető azonban egyelőre olyan támpont, amelynek alapján meg lehetne állapítani, hogy a neokom-partok a Budai hegységben húzódtak-e, vagy még hegységünk is beletartozott-e a tengeri üledékképződés partközeli övébe. Vendl Aladár a neokom végefelé a felső hautterivien végén tételezi fel a mezozoikum tengerének végleges visszahúzódását a Budai hegység területéről, s a szárazulat kialakulását. Hogy a felső hautterivient, tehát az alsó krétának, az úgynevezett neokomiennek középső emeletét követőleg az alsó kréta legmagasabb szintjében, a barrémienben területünk már valóban szárazon állott, azt bizonyítani látszanak azok a bauxit-nyomok, melyekkel helyenkint a Budai hegység területén is találkozunk (Apáthy szikla környéke, Zugliget környéke). Telegdi Roth Károly (285/a) megállapítása szerint ugyanis a bauxitképződés a Gerecsében, az északi Bakonyban, a Harsányi hegységben és a Biharban egyaránt a barrémienben ment végbe, a budavidéki bauxitnyomok keletkezését is ebbe az időszakba kell tehát helyeznünk. Mindenesetre a mezozoikum és az idősebb harmadkor első tengeri üledékei között lezajlott szárazföldi időszak folyamán erodálódott a mezozoikus alaphegység felszíne annyira, hogy az idősebb harmadkor üledékei közvetlenül a triász mészkövekre és dolomitokra transzgredálhattak. Az óharmadkor legidősebb szakaszában, a paleocénban hegységünk környékének földrajzi képe tekintélyes változásokon ment keresztül. Ezek-