Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)

Noszky Jenő dr.: Maros Imre emlékezete - Horusitzky Henrik: Budapest dunajobbparti részének hidrogeológiája

'50 Horusitzky Henrik nek a változásoknak nyomait azonban csak a főváros határán kívül eső területeken, a hegység nyugati részén, Nagykovácsi—Pilisvörösvár— Pilisszentiván tájékán észlelhetjük. A Budai hegység, Pilis, Gerecsehegységnek a mezozoikumban még egységesebb északnyugat felé dőlő tömbje a kréta- és harmadkor határán intenzív kéregmozgások következtében széttagolódott, egyes medencék besüllyedtek, más területek kiemelkedtek. A süllyedések következtében a mezozoós alaphegység karsztvize közelebb került a felszínhez, sőt a felszínre is kilépett, s a depressziókban meggyűlő karsztvizet a hegység nyugati peremét már elöntő tenger a lassú süllyedés folyamán visszaszorította, s ennek a folyamatnak köszönhető a budapestkörnyéki szénmedencék (Pilisvörösvár, Pilisszentiván) kialakulása. A széntelepeket a medencék visszatorlasztott édesvizében tenyészett szénlápok dús vegetációja hozta létre. Ezeket a vízzelborított medencéket a hegységnek Budapest területére eső része mint kiemelkedő szárazföld szegélyezte. A kréta-harmadkor határán lezajlott mozgások a földkéreg egyik hatalmas forradalmi időszakát jelzik, mely időszak az élővilág fejlődésében is fordulópontot jelent. Az amerikaiak „laramiai revolutiónak", Stille, a berlini egyetem jelenlegi tanára laramiai hegyképzödési időszaknak nevezte el a kréta- és a harmadkor fordulóján beállott s világszerte tekintélyes kéregmozgásokkal jellemzett időszakot, mely egyúttal a végét jelenti a mezozoikum sajátságos, őshüllőkkel jellemzett élővilágának, s bevezetője lett a harmadkornak, melyben az őshüllők szerepét a szárazföldeken már a mai élővilághoz hasonló élővilág, az emlősök világa veszi át (Horusitzky Ferenc (365/a). A rögök megindult süllyedésének következtében megindult lassan a tenger térhódítása is a hegység területén, a sósvizü tenger azonban csak az eocén közepén érte el a hegységet. A székesfőváros területén még a középső eocén tenger üledékei is kívül maradnak. Fővárosunk szomszédságában, Nagykovácsin figyelhetők meg a középső eocén lutecien emeletében lerakódott, s a Nummulina perforata nevű nagy lencsealakú, mészhéjú, egysejtű lények milliói által jellemzett úgynevezett perforátás-márgák, majd a felső eocén idősebb szakaszában, az auversienben miliolidák (parányi mészvázú egysejtű lények) által jellemzett márgás mészköveket, miliolidás mészköveket találunk Budakeszi határában, mely alatt Budakeszin az előnyomuló tenger hullámverésének hatására keletkezett parti kőzettörmelékből összecementeződött kőzet, abráziós konglomerát fekszik. Az auversien tenger partja tehát kétségtelenül itt Budakeszi környékén húzódott, s a hegységnek a főváros területére eső része ebből a tengerből még szigetként, illetve partként emelkedett ki. A fokozatosan előnyomuló tenger csak a felső eocénben, a bartonienben hódította meg teljesen a Budai hegységet, mely tengerben akkor már csak az alaphegység