Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)

Szenttornyay András: Az esztergomi szénmedence triasz vizei

Az esztergomi szénrnedence Triász vizei 485 Ca C0

3-ot old csak. Ha egy liter vízben 16° C-nál 60.96 mg C0

2 van oldva, úgy 73.60 mg Ca C0

3-at old, 310.4 mg C0

2 mellett azonban már 296.5 mg Ca C0

3 kerül oldatba. Az eső a levegőn keresztül haladva oldja a C0

2-t. A lecsurgó patakoknak medrük keletkezett, melyek összefüggő rendszereket képeztek és melyek az idő folyamán mind mélyebbek és mélyebbek lettek. Később, mikor víz alá került e triaszmészkő-felület, a mederképződés megszűnt, majd újból folytatódott, mikor az eocén tenger elvonulásával újból szárazra került. Ez mégegyszer ismétlődve az oligocén korban végérvényesen szárazra került e terület, a tenger eltűnt, a vetődések következtében a külszín mai képe állott elő. Minden egyes változásnál az egybefüggő patakrendszerek megszakadtak, alkalom volt a medreknek törmelékkőzettel, agyaggal eltömődni. E patakmedreket a bányaművelés közben, mint barlangokat, repedéseket részint üresen, részint eltömve megtalálták és Rozlozsnik—• Schréter—

Roth „Az esztergomvidéki szénterület bányaföldtani viszonyai" című könyvben le is írták. E patakmedrekben, amennyiben nincsenek eltömve, víz kering és ezt a vizet nevezzük triasz-víznek. A víz szintje állandó, Dorogon a —f-131 a víznívó. Paleocen széntelepünk a triász mészkövön fekszik, sok helyen közvetlenül rajta, más helyen 1—60 m vagy még vastagabb márga a szén fekvő kőzete. A mészkő és vele a széntelep egyes bányáinkban már a —270 és még mélyebb szinten is van. Ha most ilyen mélységben a bányában a mészkőből víz fakad, az 30 atmoszféra nyomással tódul be, mert hiszen a víznívó +131 méter. E szinten van egyensúlyi helyzetben, ennél magasabbra nem emelkedik. Elképzelhető, mily borzalmas lehet az ilyen vízbetörés, hiszen az 1932. évi, melyet dr. Schmidt „Az esztergomi szénmedence" c. könyvében leír, percenkint 120 m

3 volt. E vízbetörés a + 28-as szinten volt, vagyis csak 10 atmoszféra nyomása volt a víznek. Ennek a víznek megismerését tűztem ki célul magamnak és e víz megismerésével járt a többi, más eredetű vizek megismerése is. A rendelkezésemre álló irodalom nem volt nagy. Alfred Grund: „Karsthidrografie", Franz Kraus: „Höllenkunde", Helmuth Cramer dolgozata a Magyar Karst kutatásairól, Rozlozsnik—Schréter—

Roth: „Az esztergomi szénmedence bányaföldtani viszonyai", Schréter, Gedeon stb. a Hidrológiai Közlönyben megjelent dolgozatai és természetesen dr. Schmidt „Az esztergomi szénmedence" c. könyve volt az, amiből meríteni tudtam. Ha a fentnevezett szerzőket nézzük, látjuk — mint az könnyen ért-