Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)

Noszky Jenő dr.: Maros Imre emlékezete - Horusitzky Henrik: Budapest dunajobbparti részének hidrogeológiája

BEVEZETÉS. Örömmel indítom ezt a munkát útjára, hogy szolgálatára lehessen Fővárosunknak minden olyan kérdésben, mely az altalajjal, a világváros fejlődésének alapjával összefüggésben van, s olyan útbaigazítással szolgálhasson, melynek segítségével számos műszaki feladat, a megismert adatok alapján, a legbiztosabb, leghelyesebb és legolcsóbb megoldást találhatja meg. Szívesen álltam e nem kis fáradtságot jelentő munkával a Székesfőváros rendelkezésére, mely munkához „a munka nemesít"-jelszavával fogtam hozzá, s most, mikor munkám gyümölcsét közreadhatom, jóleső örömmel tölt el az a hitem, hogy nem dolgoztam hiába. Teljes mértékben átérzem munkám hibáit és tökéletlenségeit is, ez a tökéletlenség azonban minden geológiai munka természetes velejárója. Nincs az a terület, melyről változtathatatlan és végérvényes geológiai képet lehetne nyújtani. Amint szaporodnak a megfigyelések, növekszik a mesterséges feltárások száma, mely feltárások mindig újabb és mindig mélyebb betekintést nyújtanak az altalaj szerkezetébe, úgy válik mind teljesebbé az a geológiai és hidrológiai kép is, mely a területről megrajzolható. Meg kell tehát elégednem azzal, ha Fővárosunk Duna jobbparti részének hidrológiai viszonyait új részletekkel gazdagíthatom, s a Főváros közönsége részére az eddig felhalmozódott gyakorlatilag értékes adattömeget áttekinthető és gyakorlatilag jól kezelhető összefoglalás keretébe foglalhattam. A munka vezető szempontja a vízi viszonyok bemutatása és a megértéséhez szükséges geológiai adatok összegyűjtése volt, hiszen a víz nem csak a szerves és szervetlen természetnek, hanem a Főváros életének is legfontosabb tényezője. Budapest Duna balparti részének hidrogeológiáját az 1935. évben megjelent „Budapest dunabalparti részének talajvize és altalajának geológiai vázlata" című munkámban ismertettem, mely munka hét melléklettel, 164 oldal terjedelemben a Hidrológiai Közlöny.XV. kötetében került a közönség elé. (Horusitzky Henrik, 389.) Jelen munkám, mely a fentinek mintegy folytatása kíván lenni, a dunajobbparti viszonyokat tárgyalva, nagyobb, szinte monografikus méretűvé kerekedett s legszebb jutalmam volna, ha hosszú időre minden földfeltárási munka alapjául szolgálhatna. Budapestnek, mint hazánk központjának földtani és hidrológiai viszonyait természetesen már számos kiváló kutató vizsgálta. Miután ismere-