Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)

Noszky Jenő dr.: Maros Imre emlékezete - Horusitzky Henrik: Budapest dunajobbparti részének hidrogeológiája

Buda hidrogeolóíriája 247 gyobb és két kisebb dolomitrögöt találunk, amelyek mind 200 méteren alul vannak. A Sashegy egész tömegét a budai márga veszi körül, amelyben kevés puhább agyagos márgarétegek és szarukökavicsos padok fordul­nak elő. Vízre nem igen akadtak benne, legfeljebb kis vízszivárgás jelent­kezett az 55, 56 és 57. sz. fúrásokban. Alinthogy a jelzett pontoknál éppen a budai márga és kiscelli agyag határát húztam meg, valószínű, hogy e fúráspontoknak a mondott helyein már kiscelli agyag fordul elö. Ezt támogatja a víznívó megfigyelt emelkedése, amely a fúrás után 40 cm-rel magasabbra szállt. A Székesfővárosi Vízművek részére végzett karsztvíz-kutatási mun­kálatok folyamán a Sashegy földtani felépítése is behatóan tanulmányoz­tatok, melyet Vígh Gyula és Horusitzky Ferenc (352-a) végeztek és ami­ről következőkben számolnak be 1932. év szeptember hó 5-én: „A Sashegy a környező óharmadkori képződmények viszonylag ala­csonyabb térszínéből — csaknem közvetlenül a kelenföldi síkságból — hirtelen kiugró rögként emelkedik ki. Jobbára kopár lejtői feltűnően me­redekek. Köröskörül hatalmas törések határolják, melyeket különösen a keleti és déli oldalon a meredek lejtők jól kifejezésre is juttatnak. Csak az északi, főleg pedig az északnyugati oldalon fokozatos az átmenet az óharmadkori képződmények lapos térszínébe. A Sashegyet felső triász kori, karni emeletbe tartozó dolomit al­kotja. A dolomit itt két, illetve háromféle kifejlődésü. A keleti két kúpot a vízmedence harántvölgyéig, valamint a legnyugatibb, kis sziklás bar­langos csúcsban végződő kúpot és a Sashegyi-út és Lejtő-út kereszte­ződésénél levő kőfejtő dolomitjának egy részét, fehér, vagy világos­szürke, tömött, illetőleg finom cukros szövetű, vastagpados dolomit al­kotja. A vízmedencétől nyugatra fekvő három kúpot vastagpados, szarukőrétegeket, szabálytalan körvonalú szarúkőlencséket tartalmazó dolomit alkotja. A nyugati részen a völgy kétoldali lejtőjét sárga, vagy szürke, vékonytáblás, lemezes márgakülsejű dolomit alkotja. A keleti részt alkotó szarukőmentes dolomit úgy a keleti, mint a déli oldalon igen sok helyen kataklázosan breccsás, máshol erősen murvás és porrá széteső, ami az erős hegymozgásokra, illetve az egykori hőforrások működésére vezetendő vissza. A törések mentén igen erős kioldások, korróziós jelenségek észlelhetők. A nyugati rögöket alkotó, vastagpados, szarúköves dolomit is erősen összetört. A Sashegyi-út és Lejtő-út találkozásánál lévő elhagyott kőfejtőben nagy mértékben murvás is és erősebb törések mentén pár cm szélességben porrá széteső. Ez az előbbi féleségnél kevésbbé karsztosodott. A nyugati mély völgy lejtőin fellépő márgakülsejű szarúköves dolomit talán a legerősebben

Next

/
Oldalképek
Tartalom