Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)

Noszky Jenő dr.: Maros Imre emlékezete - Horusitzky Henrik: Budapest dunajobbparti részének hidrogeológiája

Buda hidrogeológiája 113 Ezen a területen csupán a mértéktelen fúrások megakadályozása végett állapíttatott meg a védőterület. A legutóbb a Lukács-fürdő területén, a Császár-fürdő területéhez egészen közel eső, a kommün alatt engedélyezett és mélyesztett sekély, de igen eredményes fúrás már nem igen lett volna megengedhető, mert egészen világos, hogy ezen fúrólyukból feltörő thermális ásványvíz csak a Császár-fürdő hévforrásai rovására megy. A Lukács-fürdő, Szent Lukács-fürdö. A Lukács-fürdő története összefügg a Császár-fürdő történetével, mivelhogy eleinte, mint külön fürdő nem létezett. Amint a hagyomány mondja, az ott feltörő langyos vizek egyes sáros gödrökben gyűltek össze, ahová a környék német lakossága járt fürödni. E gödröket „lukas" területnek mondották, s onnét származik állítólag a ,,Lukas-Bad" elnevezés. Mások szerint egy időben a fürdőnek egy Lukas nevezetű tulajdonosa vagy bérlője volt, aki után megmaradt a Lukas-fürdő elnevezés, amiből azután a Lukács-fürdő elnevezés alakult ki. Az 1893. év óta a fürdőt egy részvénytársaság bírja, amelynek minden igyekezete a közönség számára a fürdőt kellemessé és hasznossá tenni. A fürdőnek eleinte csupán a Buzogó és annak környékén több apró forrása volt, amelyeknek a hőmérséklete 58 C fok volt. Legújabban (kommün alatt) a megfúrt „Lukács-forrás" 25.00 méter mélységből nyeri a 62.2 C fokú thermálvizet, amelyet közel a Dunához, közvetlen a Császárfürdő szomszédságában mélyesztettek. Valamennyi forrás annyira közel van a Császár-fürdő forrásaihoz, hogy mintegy ezek átszökött forrásainak lehet őket tekinteni. Ezeken kívül van azonban még egy igen bő forrása a Lukács-fürdőnek, a Malomtó forrása, amely 23—24 C fokú. Állítólag ez eredetileg a Császár-fürdőhöz tartozott és csak későbbi megegyezés révén került a Lukács-fürdő birtokába oly feltétellel, hogy köteles belőle a Császár-fürdőnek is bizonyos vízmennyiséget átszolgáltatni. Ezt a vizet csapolják meg a fürdőben levő többi fúrt kutak is s többek között az ismert Kristály fúrt kút, amiből a szénsavval telített Kristályvíz van forgalomban. Hogy a Malomtó vízmennyisége mennyire hydrosztatikai szabályozója a Lukács-fürdő egyes forrásainak, azt Molnár Dénes (440) feljegyzései eléggé bizonyítják. Szíves közlés szerint mikor 1819-ben a Kincstár Építési Igazgatósága a Császár- és Lukács-fiirdő közös tulajdonát képező Malomtavat lecsapoltatta, akkor a Császár-, Lukács- és Király-fürdő forrásainak egy része teljesen kimaradt, -— a másik részének vízhozama kisebb-nagyobb mértékben csökkent. 1858-ban ismét lecsapolták a tavat, amikor azonos jelenségeket tapasztaltak. Hasonló volt az eset 1896-ban.