Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)

Noszky Jenő dr.: Maros Imre emlékezete - Horusitzky Henrik: Budapest dunajobbparti részének hidrogeológiája

'112 Horusitzky Henrik bő vizet jelent. A rómaiak már nagymértékben használták az úgynevezett aquae calidae superiores => a felső melegvizet. A krónikás Anonymus tanúsága szerint a honfoglaló Árpád a Dunán átkelve, a felső meleg forrásoknál ütött tábort, a Császár-fürdő tájékán, ahol csakhamar megkezdődött a település. Ez volt annakidején a Félhévvíz nevezetű kisközség. Érdekes, hogy a Császár-fürdő fénykorát a török hódoltság alatt érte el, amikor is Soliman szultán uralkodása alatt, az 1570-es években, Sokoli Mustafa pasa világhírű fürdővé építtette át. Hogy a török uralom alatt a budai fürdők általában fénykorukat érték el, az kegyes vallási szokásaiknak köszönhető, mert náluk a fürdés és a vele kapcsolatos mosdás fontos vallási funkciót képezett s így a nyilvános fürdők építése is kegyes cselekedetté vált. Budavár visszavétele után a Császár-fürdő a császári és királyi kincstár birtokába jutott és /. Lipót óta Thermae regiae majores nevet nyerte. 1669-ben a fürdő nagy tűznek esett martalékul és majdnem teljesen elpusztult és elhanyagolt állapotban maradt mindaddig, míg később magánosok tulajdonába nem került. 1702-ben a Császár-fürdőt egy budai polgár, Ecker János vette meg, majd 1760-ban fia, Ecker János Mihály örökölte, akitől egy Kis nevű polgár, majd utóbbitól Weber vette meg. 1806-ban puchói Marczibányi István kir. tanácsos vette meg és kegyes alapítvány képében a budai Irgalmas rendháznak adományozta. Jelenleg is a budai Irgalmas Rendház tulajdona a Császár-fürdő. A fürdő forrásainak védőterületét engedélyező okmány száma 46.435/V—3, 1897, amely okmányt Darányi Ignác m. kir. földmívelésiigyi miniszter 1897. aug. hó 11-én írt alá. Ebben az okmányban bennfoglaltatik a Lukács- és Király-fürdő forrásainak védőterületéről szóló okirat is. A Császár- és a Lukács-fürdő összes forrásai a józsefhegyi forráscsoporthoz tartoznak. Ezeknek közös védőterületük van, amelyet a Császárfürdő igazgatósága készíttetett. Külön-külön védőterületekről beszélni itt tehát nem is lehet. A hévforrások zöme a Császár-fürdő területére esik, vagy a két fürdő határára. A Malomtavi félhévvíz forrásai a Lukács-fürdőt táplálják. A közös védőterület Telegdi Roth Lajos (191) szerint a következő: délről a józsefhegyi és a gellérthegyi forráscsoport védőterületi határai közösek. A határ itt a Dunánál kezdve a Batthyányi-utca, a Hattyú-utca, a Retek-utca, az Olasz fasor és Trombitás-utca mentén halad. Északnyugati irányban a Pasaréti-úton folytatódik és a Csévi-útig tart, ahol a határ a Kapy-úton és a Csatárka-úton elkanyarodik, majd a Pálvölgyi barlangot megkerülve, lefoglalja a Mátyáshegyet, majd megkerüli a Kiscelli fennsíkot és a Nagyszombati-utcán húzódik a Dunáig.