Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)
Noszky Jenő dr.: Maros Imre emlékezete - Horusitzky Henrik: Budapest dunajobbparti részének hidrogeológiája
BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS HIDROGEOLÓGIAI IRODALMA. 1. A szakirodalom rövid áttekintése. Ha a fővárosunkra vonatkozó hidrogeológiai és rokonszakmabeli tudományágak bármelyikének irodalmát követjük, bizonyos elhatárolható időszakokat figyelhetünk meg a tudomány fejlődésében. A haladás folytonos menetében a fejlődés bizonyos ingadozást mutat, megállapíthatók egyes fix időpontok, melyekhez a fejlődésnek kisebb, vagy nagyobb lendülete kapcsolódik. A hidrogeológiai és vele kapcsolatos geológiai tudományágak fejlődését legjobban a földtani térképek fejlődése tükrözi vissza, s egyúttal ezeknek a térképeknek a megjelenése adott a tudomány fejlődésének is mindig újabb és újabb lendületet. A földtani térképek megjelenésében látom azokat a fix időpontokat, melyek körül tudományunk haladásának főbb momentumai csoportosulnak s ezért célszerűnek tartom szakirodalmunk rövid áttekintését is a földtani térképek megjelenésének ideje szerint, elhatárolt időszakokra osztva, bemutatni. I. időszak. (1432—1821 és 1822—1857.) A Budai hegység földtani irodalmát megelőzte a testvértudomány, a hidrológia. A hidrológiai szakirodalmat a thermális vizekre vonatkozó megfigyelések és feljegyzések nyitják meg. Fővárosunk településénél és fejlődésénél a hévforrások alkották a legfőbb vonzó és hajtó erőt, érthető, hogy ezekről írtak a legtöbbször és legtöbbet. Enyvári Jenő (365) nagyon lelkiismeretes összeállítása szerint érdemleges feljegyzések először az Anonymus krónikájában fordulnak elő, ahol azt olvashatjuk, hogy amikor Árpád a Dunán átkelt, a Duna mentén ,,a felső meleg források alatt" ütött tábort, a jelenlegi Császár fürdő tájékán, ahol a település már akkor megkezdődött. Ez volt az úgynevezett Félhévvíz helység. A Margit-legenda szerint a Szent Gellért fürdő helyén Szent Erzsébet életével kapcsolatosan létesült az /Wsó/ievv/z-település, ahol egy fürdővel kapcsojatban kórház is volt. IV. Béla idejétől kezdve a Margitszigeten voltak már egyes apácaszerzeteknek és több magányosnak fürdői.